Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

juk hordozza Csepreghy politikai és érzelmi mondandóját, — Károly és Kádi pedig inkább a humort, a vidámságot. A két elem persze nem válik el egymástól élesen, hanem gyakran érintkezik, hiszen alapjában mindkét páros vígjátéki karakterű. Csepreghy Netti és Kádi alakjának megformálásában az európai dráma hagyományait követte. Szophoklésztöl Moliére-en át Corneille-ig Racine-ig megfigyelhető a két fiatal női főszereplő közötti jellem- és alkatbeli különbözőség. Az egyik általában szelíd, nőies, nem vagy alig lázadó, passzív alkat. Ennek az alkatnak a színpadon általában szőke haj volt az attributuma. (Iszméné, a moliére-i szerelmes lánykák, Corneille és Racine hősnői). A másik a temperamentumos, lázadó, akaratos, aktív, a cselekményt a kezében tartó hősnő. Színpadi jellemzőjük a barna haj. (Antigoné, a moliére-i szobalányok.) (14.) A magyar színpadon már a XVIII. század utolsó harmadában megjelenik ez a kétféle hősnő. Pl. Bessenyei Filozófusában Szidalisz és Berenisz alakja; Csokonai Tempefőijeben Rozália és Éva. A 19. század húszas éveiben Kisfaludy Károly folytatta ezt a vonalat a Kérőkben Lidi és Máli — vagy a Csalódásokban Lina és Lidi alakjával. A Károly — Kádi jelenetekben csillog leginkább Csepreghy dialógustechnikája. Csepreghy sikereit nagymértékben elősegítették poénokra épült párbeszédei. A magyar vícnatékban Csokonaitól Kisfaludy Károlyon át hagyományai vannak a fejlett dialógustechnikának, és Csepreghy nem marad el az elődök mögött: nyelvi leleményessege jó humorérzéke, pszichológiai jártassága alapozzák meg dialógusait. A darab egyik leghumorosabb dialógusa Kádi és Károly ajkáról hangzik el megismerkedésükkör. Két fiatal ember mutatkozik itt be egymásnak; Károly jövőt kínál Kádinak a maga oldalán, Kádi pedig kedvesen fitymálja a lehetőségeket. A párbeszéd funkciója a darabban, hogy szereplői évődve fölmérjék egymás képességét és kapcsolatuk leendő alakulását. Kádi: . . . ugyan hány éves ön? Károly: Azon korban vagyok, melyben a lánykák megszűnnek válogatók és választottak lenni, és komolyan gondolnak férjhezmenésre s egy sóhaj kíséretében mondják udvarlóiknak: „bizony elmúltam húsz" — tehát huszonöt éves vagyok. Kádi: Hogy a lánykák válogatók, annak legjobb bizonysága az: hogy ön még nőtlen. Károly: Óh, csak akarni kellene ... Kádi: Úgy? Tehát nem bírta szívét eddig senki leláncolni? Károly: Gyűlölöm a láncot, ha mindjárt rózsából van is. Kádi: Önnek kemény szíve van. Károly: Nagyon kemény, nem hatja át a szerelem nyila. Kádi: A nyúl is mondhatná magáról, mely még nem került vadász elé. 341