Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

céhszabályok értelmében szakmai ismereteit bővítse, és elmélyítse azokat a gyakorlatban. Ez a bécsi korszak a szakmai fejlődésen túlmenően is fon­tos szakasz volt Csepreghy életében. A világváros bűvölete és a pestinél jóval élénkebb színházi élet óriási hatást ^'akorolt a legfogékonyabb éve­iben járó fiatalemberre. Hogy milyen szellemi áramlatok hatottak rá, ar­ról még lesz szó. Hogy miképpen tölthette napjait, azt elképzelhetjük Magyar fiúk Bécsben című vígjátékából, amelyet 1864-ben írt Bécsben. Ez az első ránk maradt alkotása igen fontos, ugyanis ebből mérhető, mit vett át pályája kezdetén a klasszikus és a kortárs irodalomból. Erről a biztos pontról ítélhető meg, milyen változásokat hozott életműve, és mit őrzött meg, milyen a fejlődés íve és iránya. A magyar színpadon később szép karriert befutott darabot ma már nem­igen ismerjük, ezért néhány mondatban összefoglaljuk a cselekményét. A történet Bécsben játszódik. Az öreg HáPer kocsmájába két magyar fiú tér be: Sándor és Károly. A kocsmáros vidám, cserfes lánya Kádi és Ká­roly első látásra egymásba szeret. Sándor azzal a céllal érkezett, hogy el­helyezkedjék Steinmiller gyárában, és megismerkedjék annak lányával, Nettivei. Sándor és Netti atyja fiatalkori barátok, együtt vándoroltak mint céhlegények, és már akkor egymásnak ígérték születendő gyermeke­iket. Sándor azt akarja, hogy Netti magáért szeresse, és ne apai kényszerí­tésre legyen a felesége. Ezért Károllyal nevet és munkakönyvet cserél, és így helyezkedik el Steinmiller gyárában. A két férfihős kettős szerepet játszik, az egyiket már fölvázoltam, a másik Sándor, francia bárónak ad­ja ki magát és Károly a komornyikja. Steinmilleréknél bérelnek szál­lást, Sándor közben udvarolgat Nettinek és francia báró mivoltában re­mek bútort rendel, amelyet álruhás másik énje készít. A névcsere „Ko­moly" bonyodalmakat okoz, de a félreértések tisztázódnak, a szerelmesek egymáséi lesznek, miután a két szülő is boldogan adja beleegyezését a fiatalok választásához. A történetből látjuk: szabvány vígjátékkal állunk szemben, szabvány fél­reértésekkel, szabvány cselekkel, szabvánv konfliktusokkal. A vígjátéki sémához hozzátartozik, hogy a szerelmesek útjába akadályok tornyosul­anak. de ezek az akadályok nem keserítik el igazán a nézőt, mert a víg­játék lényégéből kiindulva, egy pillanatig sem lehet kétséges senki sza­mára, hogy az akadályok csellel vagy másképpen legyőzetnek, s a darab végére a két szerelmes egymásra talál. A vígjátékból eredő izgalmat a közönség számára nem a fiatalok sorsáért érzett aggodalom adja, — ezt ele­ve csökkenti a happy ending biztos tudata — hanem a ráismerés a konflik­tusban föltáruló világra: a társadalom valóságos erőviszonyaira és törek­véseire, a korszerű vagy örök, általános emberi problémákra. A jó víg­játék jelentős pluszt ad a szerelmi bonyodalmakhoz. Annál örökérvé­nyűbb egy mű, minél inkább a társadalom mozgásirányainak kifejezői a hősök. Csepreghy elsősorban azzal érte el közönségsikerét, hogy alak­formálásahoz megfelelően ada°olt olyan vonásokat, amelyeket sokak is­merete és felismerése hitelesíthetett. Az addigi magyar vígjátéki hagyományoktól eltérően Csepreghy hősei eb­ben az első darabjában polgárok, munkások. Ez utóbbiak nemcsak azért munkások, mert gyárban dolgoznak, hanem azért, mert életmódjuk és gon­334

Next

/
Oldalképek
Tartalom