Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

fogja tagadni, miként, ha ez osztály a haza igaz javára nézve elvész, romba dől az állam? (Kiemelés tőlem: K. E.) De ki fogja tagadni azt is, hogy éppen az iparos osztály szükségeli leginkább az általánosan terjedő métely ellenszerét is?" Ezután, mintegy „a métely ellenszereként" jelképesen átadta a katolikus legényegyletet az iparos osztálynak. Az események leírását így folytatta a múlt századi tudósító: „Ennek végeztével előlépett egy igen fiatal asztaloslegény, Csepreghy Ferenc, ki nemcsak önkészítette beszédének tartalma és logikája, de természetes előadásának megkedveltető modora által is feltűnt, s mondhatni általános hatást idézett elő. —" A beszédet nem közlöm teljes terjedelmében, mint a Pesti Hírnök tudósítója tette, megelégszem annak a gondolatnak idézésével, amellyel Csepreghy a katolikus legényegyletek felállításának szükségességét indokolja: „Örömtől dagad keblem ezen gondolatnál, Esztergomban is van katolikus legényegylet; oly egylet, hol a hat napi munkával fárasztott test s a vele együtt elfáradt lélek révpartot és nyugpontot nyer, és kiemelkedik néhány percre az anyagiság köréből, s e néhány percet lénye nemesebb részének kiképzésére és tökéletesítésére fordítja. Régóta éreztük már e hiányt." Ezután Csepreghy köszönetet mondott a város polgárainak „anyagi jótéteményeikért, melyekkel nekünk a magasztos cél eléréséhez utat nyitni törekedtek." A Pesti Hírnök beszámolója így folytatódott: „A köztetszés, mely a mesterkéletlen szónok szavait követé, még nagyobb lőn, midőn szintén önszerzette következő költeményét elszavalá."(Az újság teljes terjedelemben közölte a verset, amelyet a függelékben adok közre. Cs. F. Összes művei I. kötetében szintén megtaláljuk a költeményt az utolsó szakasz elhagyásával. K. E.) A költemény tipikus alkalmi vers: sem eszmeileg, sem formailag nem haladja meg az átlagot. Hangvétele az európai céhlegény-dalok hangulatát tükrözi. A vers témája a polgárlegény dicsőítése. Az alkalmi költő fölállítja benne azt az eszménvt, amelyhez Európa szerte a jó polgár hasonulni kívánt. Mindegyik szakasz más-más polgárerény dicsőítése, s a versszakokban kurzívval szedett jelszavak valójában a katolikus legényegyletek jelszavai voltak, amelyek híven tükrözik, milyennek áhította a katolikus egyház az ideális polgárt. A sorrend is nagyon jellemző: — vallás és erény — szorgalmas gyűjtögetés „önmagunknak ... a hazának" — mértékletesség, józanság lelki-testi higiénia — egyesség és szeretet vidámság s kedv — szerénység s háládatosság 332