Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

tergomban is létesíteni, mely célra a pesti intézet derék igazgatója nt. Szabóky Adolf kegyesrendi áldozár hathatósan közreműködött." A cikk a továbbiakban részletezi, milyen visszhangot váltott ki az esemény az esztergomi polgárságban, s milyen keretek között zajlott le az ünnepség. „Az eszme Esztergom értelmes polgárságánál visszhangra találván, s a jóravaló mesterlegények részéről józan felfogással és rokonszenvvel karoltatvan fel, az intézet megnyitása a mai napra határoztatott." A hercegprímás maga mondott misét a „városi anyatemplomban", majd megáldoztatta az egylet tagjait, a céhek, a polgárok és a tanuló ifjúság nyomában vonulva, fölkereste az egylet leendő gyülekező helyét az esztergomi takarékpénztár épületében. „Az illető csinosan feldíszített helyiségekbe folytonos éljenzések közt eljutva Ö eminenciája, miután a számára készített emeltebb helyen ülését elíoglalá, — Szabóky Adolf rövid üdvözlő beszéde, az egylet bemutatása, s kérelme folytán — az esztergomi katolikus legényegyletet, mint főleg valláserkölcsi intézményt, megnyitottnak nyilvánítá." Ezután emelkedett szólasra a megalakult egylet elnöke, Zajitsák János reáltanodai igazgató. Beszédéből azért közlünk részleteket, mert ezek rendkívül jól érzékeltetik, mennyire tisztában volt a munkásság jelentőségével már ebben a korszakban, s mennyire veszélyesnek ítélte a 60-as évek elején a munkásságra ható szellemi áramlatokat, és milyen fontosnak tartotta, hogy a katolikus legényegylet intézményével megőrizze az egyház a maga számára a szellemi ellenőrzés és befolyás jogát, lelassítsa az osztálytudat kialakulásának a folyamatát, elejét vegye minden, a munkások részéről fenvegető lépésnek. „Az anyagisag e korában, melvet lelketlen önzés, rút haszonlesés, nyers erő jellemez egyrészről, — finomult csalás, kábító álműveltség s udvarias furfangosság tesz veszélyessé másrészről; — az elkeresztényesedés (értsd: a kereszténység életelveitől való eltávolodás. K. E.) aggasztó naojaiban, midőn a nyegle tudákosság, feltolakodó szemérmetlen álbölcselkedés, könyvek, sajtó s az úgynevezett felvilágosodottság ezerfejű hydrája minden mérgét, minden ravasz finomsággal szőtt szálait kiterjeszti, hogy az emberiség legdrágább kincsét, reményének minden viszonyok közti egyedül biztos horgonyát, szívének minden vigasztalását, az isteni hitet és keresztény józan erkölcsöt lassú, de annál biztosabban ölő mérgével elölje. E korban, mondom, amelyben mindenütt, hová csak szemünk ér, erkölcsi romokra bukkanunk, ezernyi fenyegető erkölcsi métely közepette egy osztályát látom népünknek, amely az igazi tudomány hiányában, a jó erkölcsök kipróbált vértje nélkül a csábítások megannyi ravasz fogásának mintegv odavetve, az erkölcsi süllyedés veszélyének kitéve, biztos kalauz nélkül tévedez. A nemzet derekát értem, a nép iparososztályát; azon osztályt, melyben annyi életre való erő szunnyadoz, a jónak és szépnek soksok feladasra váró csirája lapoang. Ki fogja tagadni, miként éppen ezen osztály az, mely ha megmérgeztetik, elönti mérgével a többi tagot? Ki 331