Esztergom Évlapjai 1983

Gyárfásné Kincses Edit: Csepreghy Ferenc drámaírói pályakezdése — Munkásművelődés egyleti színjátszás Esztergomban 1855—1865.

Az 184o-as forradalom vérbefojtása után ebben az időben tartózkodik hosszabb ideig szinjátszótársaság a városban. Arra nincsenek adataink, látta-e vagy részben látta-e ezeket az előadasokat Csepreghy Ferenc, de nincsenek adataink az ellenkezőjéről sem. Öccse mindössze arról tudósít, hogy Ferenc kulturális érdeklődése valósággal megfertőzte Szeifert mester inasait és segédeit, valóságos olvasási láz ütött ki közöttük. (1) A magyar színtársulat akkori vendégszereplése olyan nagyjelentőségű esemény a város életében, hogy ennek a kultúra-éhes, kifejezetten művészetorientált fiúnak — mégha nem jutott volna be egyetlen előadásra sem — különböző csatornákon, például az idősebb segédektől biztosan értesülnie kellett a színházban látottakról. Mindenesetre feltűnő, hogy Csepreghy Ferenc már pályája legkezdetén, annak ellenére hogy kevés iskolát járt, mennyire tisztában van a magyarországi színi viszonyokkal és mennyire mélyen gyökereznek benne a dramaturgiai ismeretek. Az Esztergomban bemutatott színdarabok hatással lehettek drámaírói kifejlésére, esetleg jellemének alakulására is. (2.) Eddig azt a tényezőt érintettük, amely Csepreghynek életreszóló élményt és indíttatást adhatott ahhoz, hogy maga is közeledjék a színműíráshoz: a Hetényi József színtársulatának 1856-os esztergomi vendégjátékát. Közelítsük meg Csepreghy kulturális vonzalmainak kérdését a magyarországi társadalmi és politikai mozgalmak oldaláról. Nevezetesen, vizsgáljuk meg azt, kapott-e társadalmi indíttatást, ösztönzést Csepreghy ahhoz, hogy asztaloslegényből a kor legismertebb drámaírójává emelkedjék, és ha kapott, — milyen erővonalak eredője segítette hozzá. A gazdasági és társadalmi viszonyok fejletlensége és az önkényuralom következtében a magyarországi munkásság mozgalma is elmaradt a fejlettebb országok munkásmozgalmától, a szocialista eszmék azonban itt is tért hódítottak. A magyar munkások nem kaphattak ösztönzést a haladó polgári értelmiség képviselőitől, mert ők a bukott forradalom után börtönben vagy emigrációban voltak (Táncsics, Kossuth, Madarász, Türr, Tüköry), vagy 1849 előtti tevékenységükért arra kényszerültek, hogy meghúzzák magukat (Horárik). A szocialista eszmék azonban mégis terjedtek. Ebben nagy szerepet játszott a munkásvándorlás, a „valcolás". Sokan jöttek külföldről Magyarországra, főleg szakmunkások, és magyarországi munkások is nagy számmal jártak európai országokban, szakmai ismereteiket bővítendő. Odakinn óhatatlanul gyarapodtak politikai tapasztalatokban is. Az ötvenes-hatvanas években számos magyarországi munkás lett tagja az osztrák, cseh és német munkásszervezeteknek. Nálunk a katolikus egyház — évszázados politikai rutinja következtében — rendkívül hamar megsejtette a külföldi munkásszervezetekben rejlő veszélyt, és hogy kifogja a szelet a vitorlából, maga hozott létre katolikus legényegyleteket. Így az egyház maga adta a vallásos ideológiát a munkásság számára, hogy elállja a marxista vagy az utópikus szocialista ideológiák útját. Ez a jelenség ideológiailag retrográd volt, mert gátolta a munkásokat abban, hogy 329