Esztergom Évlapjai 1983

Pifkó Péter—ZacharAnna: Magyar színészet az esztergomi színpadokon (1816—1849)

Hetényi 30 évig volt színigazgató, s mint a legtöbb színész ő is koldúsbotra jutott utolsó éveiben. Családja tagjainak szívesen rendezett jutalomjátékokat. Különös véletlen folytán a megmaradt színlapjaink a Hetényi család egy-egy tagjának jutalomjátékát hirdetik. 1847. november 13-án Kotzebue legjobb drámáját a Gróf Benyovszkyi Hetényi Béla jutalmául játszották. Ez az akkor oly népszerű mű kifejezte és táplálta a közönség hazafias érzelmeit. S ezért könnyen azonosultak a kamcsatkai száműzöttek sorsával. A jutalmazott szép ifjú volt, elsősorban hősöket alakított, jutalom játékán a címszereplő Gróf Benyovszkyt. 1848. január 8-án Hetényi Amália Az első születési jog című darabot kapta jutalomjátékul. Amália kedves társalgási színésznő volt, előkelő, finom modorral, csendes, nyugodt, kedéllyel. Az első teljes Shakespeare mű bemutatására január 22-én került sor Esztergomban. Hetényiné javára adták a Rómeó és Júliát. Az esztergomi színpadok első Júliája Heténvi Laura, első Rómeója Ujfalussy Sándor volt. Hetényi Laura népszínműénekes volt, szép terjedelmű hanggal. Természetes játékával megfelelt volna az operában is, de ő mindvégig a népszínműnél maradt. Az előadások szünetében gyakran énekelt. A Rómeó és Júlia előadásán a Normából és a Puritánokból mutatott be egy-egy áriát. Jutalomjátékul Vahot Imre Védegylet című vígjátékát kapta. Üjfalussy Sándor nemcsak Rómeóként aratott szép sikereket, hanem a társulat előadásait is rendezte. Ezermester színész, jó karmester és hegedűs hírében állott. Hetényiek 1847. december 10-én a kórház javára játszottak. Bevételük az eddigi legnagyobb, 109 forint volt. A nagyszerű pártfogást nem feledve, az 50-es években többször visszatértek a városba. (48) Társulatuk névsorát az 1847. végén városunkban kiadott játékszíni emlékkönyvükből ismerjük. A könyvecske műsorukat nem tartalmazza. 5. Színjátszásunk a polgári forradalom és szabadságharc idején i 1848 határkő nemcsak a magyar történelemben, de a magyar színháztörténetben is. A szabadságharc alatt közel 200 színész öltött katonaruhát, s sokan életüket áldozva vettek részt a harcokban. Az 1848—49-es színiévadban novembertől márciusig Pázmán Mihály társulata játszott a Magyar Király vendégfogadóban. Pázmán Mihály színészként és igazgatóként is a legjobbak közé tartozott. Többízben sikerrel lépett fel a Nemzeti Színházban, ahol színpadra termett alkatáért, pontos szerepformálásáért dicsérték. Társulatában rend, fegyelem és pontosság uralkodott. Azokban a nehéz időkben, mikor színészetünk legjobbjai a szó helyett 310