Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195
Balassa Bálint Társaság e „vihart kavaró" művészek alkalmi csoportosulásának tartósabb keretet adott, s a város művészeti életében az ő korszerűbb szemléletük „hadállásait" erősítette meg. Valószínűleg az a tény is az összefogás eredményességét bizonyítja, hogy az esztergomi művészek 1926—1929 között a korábbinál több meghívást kaptak a fővárosi és vidéki tárlatokra. Einczinger Ferencet 1928-ban az Ernst Múzeum, 1929-ben pedig Hannover egyik galériája kérte fel önálló kiállítás rendezésére. Ebben az évben vette fel őt tagjai közé a budapesti Képzőművészek Űj Társasága a KUT is. Az 1929-es „Modern" kiállításon bemutatott képeit Lyka Károly, Kárpáti Aurél, Scheiber Hugó s egy hannoveri műtörténész: Hans Knauz válogatta. E „győzelmek" természetesen nem jelentettek döntő áttörést a konzervatív felfogás helyi frontvonalán. Ennek két legerősebb állása továbbra is „mélyen tagozott" és nagyon szilárd maradt. Egyrészt nem rendült meg az egyház — mint megrendelő — befolyása, sőt Serédi hercegprímás idején fokozottan aktivizálódott, továbbra is biztosítva az eszmei irányítást, a vallásos tematika fölényét. Annál is inkább tehette — s éppen ez jelenti másik erősségét —, mivel a művészet és a szélesebb értelemben vett lakosság alig volt kapcsolatban egymással. Erre a jelenségre utal Szini Gyula egyik írásában, amelyben Esztergomot ismertetve keserűen állapítja meg, hogy még a templomszolga sem tudja, kik alkották a Bazilika értékeit. Általában is hiányzott tehát egy „civil" közönség-bázis, s különösen hiányzott egy „polgárosultabban" igényes közönség. Ezt az alapvető hiányosságot nem tudta felszámolni az a komoly erőfeszítés sem, amely kiállítások útján törekedett a képzőművészet megismertetésére. 1919-et követően az első hírek Bajor Ágost és Klómann Nándor szerepléséről érkeztek. Bajor az egyházművészeti, Klómann pedig a magyar akvarell és pasztell festők Budapesten rendezett hetedik kiállításán szerepelt alkotasaival. Az előbbiekkel szinte egyidőben nyílt meg Esztergom első kiállítása is. Hellebrand Béla alkotásaival találkozhatott a közönség a Kereskedelmi és Iparbank egyik kirakatában. Ezek az érdekes ezüst ékszerek és domborművek Lyka Károly figyelmét is felkeltették, aki levelében üdvözölte Hellebrandot bemutatkozása alkalmából. Majd Bajor újabb budapesti sikereiről tudósítottak a lapok, s ezzel egyidőben megfogalmazódott az igény: mutassa be alkotásait Esztergomban is. A következő eseményre azonban Dorogon került sor, ahol Holló Kornélnak és Szilasi Józsefnek, a tábori fiúnevelő otthon tanárainak alkotásaival találkozhatott a közönség. A kiállítások sora 1923-ban Hellebrand újabb bemutatkozásával folytatódott. Az esemény külön érdekessége volt, hogy itt nemcsak a kész művek voltak láthatók, hanem az alkotási folyamat egyes fázisai is. Bemutatták a szerszámokat, példákkal szemléltették a sokszorosítást, a szemléleti redukálást, az öntést, a galvanoplasztikát, és a préselést is. A szükséges eszközöket az Iparművészeti Főiskola, az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat és a helyi öntödék bocsátották rendelkezésre. A városban őrzött egyházi műkincsek is sikert arattak ebben az esztendőben, a milánói nemzetközi iparművészeti kiállításon, melyet Gerevich Tibor, a hercegprímási képtár igazgatója rendezett. 239
