Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

tudományok népszerűsítésével, a katolikus irodalom ápolásával, az egyházművészet fejlesztésével, valamint a katolikus egyesületek kulturális életének irányításával foglalkozott. (50) A közművelődési szakosztály a város szellemi életének szervezésében mind jelentősebb szerepet játszó Lepold Antal révén — ha áttételesen is —. de komoly hatással volt Esztergom művelődési életére. A helyi kulturális élet egyházi oldalról történő befolyásolására ezidőtájt a Tanult Férfiak Kongregációja vállalkozott. Ez a szervezet 1920 márciusáig mint a főgimnázium ifjúsági kongregációjának legfelsőbb szakasza működött, külön vezetőség nélkül. Ezt követően önállósult, majd vezetőséget választott, melyben a fontosabb tisztségeket Mattvasovszky Kasszián, De Pott Gusztáv, Padányi Andor és Homor Imre töltötték be. A kongregáció már működésének első időszakában fontos döntéseket hozott. Munkájuk egyik jelentős eredménye a város egyesületeinek összefogása az egyesületek Szent István Szövetsége révén. Kulturális tevékenységűk sorából kiemelésre kívánkoznak azok az előadások, amelyeket Szabó Dezső Elsodort falu című regényéből, a krisztusi szellemről, a júdaizmusról illetve a szocializmusról tartottak. (51) A kongregáció azáítal gyakorolt meglehetősen erős befolyást a kulturális életre, hogy tagjai között tudhatta a jelentős egyesületek vezető egyéniségeit. Összegezve az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy az iskolánkívüli népművelés, a közművelődés állami és egyházi irányítási rendszerének kiépülésével megteremtődtek a feltételek arra, hogy az állami politika rangjára emelt elképzeléseket széleskörűen elterjesszék, s a tömegek jelentős részével elfogadtassák. Ugyanakkor azt is látnunk kell, hogy ezeknek a népművelés csatornáin továbbított nézeteknek a népszerűsége jóval alatta maradt a hivatalos elvárásoknak. Erre a tényre nemcsak a látogatottságból, hanem az értelmiségiek egy részének a népművelés iránti ellenszenvéből is következtethetünk. Ez utóbbit meglehetősen egyértelműen tükrözi Padányi Andor egyik feljegyzése is, amelyet az 1923/24. évi tevékenység értékelése kapcsán készített az alispán számára. Eszerint: „Nem is bíztathat nagy eredménnyel, ha olyan helyen rendezünk tanfolyamot, hol nem áll rendelkezésünkre lelkes előadói gárda, hogyan is kívánhatunk egy kisebb számú tantestülettől az előadás sikere érdekében eredményeket, hol a tanító előadóinknak lakásínséggel is kell küzdeni, hol napi munkája után alig van hol lehajtsa fejét. Ily helyeken lelkesedést ne várjunk, s ne különösen olyan helyeken, hol a tanítóság magára van hagyva, s a község intelligenciája mosolyogva nézi a tanító vesződését és legfeljebb sajnálja munkaját, törekvését, ha esetleg nem működik ellene." (52) Padányi megjegyzésének igazi súlyát akkor érzékeljük igazán, ha figyelembe vesszük, hogy a vármegyében a népművelési előadók felét a tanítók adták, s csak a másik felén osztozott a többi értelmiségi réteg. Esztergomban a célkitűzések megvalósításának személyi feltételei egyértelműen kedvezőbbek voltak az átlagosnál, de — legalább részben — a tárgyiak is. Az iskolánkívüli népművelés írásunkban elemzett időszakának legrangosabb formája a városban működő egyesületeket összefogó 217