Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

egyik vezető ideológusával, vallás és közoktatásügyi miniszterrel. így történhetett meg, hogy — a szélesebb körben csak később ható — „kultúrfölény"-elmélet e városban korán, már 1922-ben hangot kapott, mégpedig Walter Gyula címzetes püspök, nagyprépost, általános érseki helynök interpretálásában, sajátosan párosulva a keresztény valláserkölcsi elvekkel. „Az erőt — írta —, mely sírjából dicsőségesen kiemelheti a népet a kultúra fölényétől kell kölcsönözni. Ab'ból a tárházból, amelyben dúsan vannak erkölcsi javak és szellemi kincsek felhalmozva . . . nem hallgathatjuk el azonban jogos panaszunkat sem, amelyek sűrűn hangoznak a serdülő ifjúság tiszteletlensége és szabadossága miatt. Minden bajok egyik leghathatósabb ellenszere a szent hagyományok tisztelete. Azon örök igazságok érvényesülése, amelyek elég stabilnak bizonyultak a századok folyamán arra, hogy átforrósítsák a szíveket, lelkeket, a gondolatokat, érzéseket. Határozott befolyást gyakoroljanak a nemzetek politikai, közművelődési, erkölcsi viszonyainak alakulására/' (34) Ez a fajta szélsőségesen konzervatív felfogás még az idealista filozófia egyes irányzatait is elvetette, az evangéliumi tanításokhoz való visszatérés érdekében: „ . . . S addig derült is volt egünk, míg szótárunkból ki nem karmoltuk a keresztény jelzőt, s nem jött az átkos kor, mely krisztus üde, ezüstcsengésű filozófiáját sutba nem dobta és helyette: Hegel, Kant, Nietzsche világnézetének hamis filozófiájával töltekezett. . . A színházak, bárok és más mulatóhelyek tele vannak a fulladásig, de isten házai nemcsak hétköznap konganak az űrtől, de vasárnap sem kell félni a tolongástól... A szentképeket nem tartjuk ízléseseknek, de bezzeg ízléstelen, s félmeztelen figurákba belehazudj uk az esztétikát. . . Sokat csevegünk Anatole Francé. Dosztojevszkij, Goethe, Tolsztoj és más nagyok műveiről; de vajmi keveset az evangéliumos könyvről." (35) E gondolatoktól már csak karnyújtásnyira volt a nézet, amely szerint nem osztályharcra, hanem keresztényi szereteten nyugvó osztálybékére van szüksége az országnak. Ez a nézet volt az, amely meggátolta a politikai szervezkedést, a pártok tevékenységének helyébe a különböző kisebb csoportokat összefogó egyletek, körök munkáját állította: s a tekintélyi elv következetes érvényrejuttatásáyql a város életének ügyintéző irányítása során mindent elvetett, ami csak valamelyest is közelített volna a demokratikus gyakorlathoz. A város mérvadó köreinek nézeteit áttekintve, úgy véljük, elegendő alapunk van ahhoz, hogy megállapíthassuk: erről az ideológiai alapról — ahogy országosán, úgy Esztergomban sem lehetett helyes választ adni a kor valódi kérdéseire. így törvényszerűnek kell tekinteni azt is, hogy pénzeszközeit sem a gyökeres problémák megoldására, vagyis az ipar és mezőgazdaság fejlesztésére fordították, hanem nacionalista, irredenta célkitűzések megvalósítása érdekében: kizárólag kulturális, idegenforgalmi létesítményekre használták fel. Ha pedig az uralkodó ideológia ilyen erősen hatott a gazdaság- és társadalomfejlesztés kérdésében, nem nehéz belátnunk, hogy befolyása a vele sokkal szorosabb kapcsolatban álló kulturális életre, közművelődésre — ha lehet — még erőteljesebben érvényesült. 211