Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

Érdemes, már csak a hangulat érzékeltetésére is, idéznünk az effajta írások egyikének néhány mondatát: „ . . . Amikor a sír szája elé lökött magyarság a szenvedések szenvedése között fanatikus hittel. . . bízik az ország újjászületésében. . . ugyanakkor Budapest mulatóiban, pálmakertes kéj tanyáin virágzik a meztelenség, a frivolitás, a szeparék falához repülnek a pezsgőspoharak, bárgyú kuplékat játszik a cigány és hull a pénz, a mocskos bankó. A színházak falai között francia vígjátékok elavult vesta szellemtelenségein tapsolnak... nem is szórakozás az már ami itt megy ... Bizánc, Róma táncolt így pusztulásának éjszakáján." (31) A konzervatív, feudális viszonyokat visszakívánó, valláserkölcsi alapról megfogalmazott bírálat csak a jelenséget támadta, s nem vállalkozott (mert nem vállalkozhatott önmaga felszámolásának veszélye nélkül) a lényeg megragadására: a társadalmi viszonyok megváltoztatásának sürgetésére. A keresztény nemzeti megújulás hirdetése során különösen 1923-ig, majd 1927-től kezdve ismét jelentős szerepet kapott az antikommunizmus és az antiszemitizmus. Mindkét irányba a vallásos — irracionális alapozású nacionalizmus, majd neonacionalizmus platformjáról indult támadás. Figyelemreméltó, hopv az esztergomi sajtó által tükrözött nézetekben már ezidőtájt felfedezhetőek voltak — a Kornis által kidolgozott s országosan csak a 30-as években tért hódító „kultúrerkölcs"-koncepció nyomai. Az 1920-as évek elején Szabó Dezső, Bangha Béla és Prohászka Ottokár nézetei hatottak erőteljesebben; az évtized végén pedig rövid időre ugyan, de hatást gyakorolt a helyi társadalmi életre a népi mozgalom Féja Géza által képviselt szárnya is. A zsidókérdésben az egyház képviselői elsősorban Bangha Béla nézeteit fogadták el és hirdették. Ezt látszik alátámasztani Mátéffy Viktor 1926-ban elhangzott választási beszédének következő részlete is: ,,. . . a közöttünk élő zsidók csakis a mi politikai hitvallásunkat követve boldogulhatnak. Saját érdekükben sem kívánatos, hogy radikális demokrata irányokat követve az ezeréves magyar haza ellen dolgozzanak." (32) E békülékenyebb — de a fenvegetést végső soron nem nélkülöző — hangvétel az itteni viszonyok között akkor kap igazi jelentőséget, ha figyelembe vesszük, hogy 1920-ban ilyenféle mondatokat olvashattunk a helyi sajtóban: ,.Nem kell a cseh senkinek, se magyarnak, se tótnak, csak a zsidónak. Slovenskóban csak a zsidó érzi jól magát. . . nehéz volna megmondani, hogy politikai magatartásuk vagy üzleti szemérmetlenségük ocsmányabb." (33) Még ugyanebben az évben több alkalommal visszatértek a numerus clausus kérdésére, és ezzel párhuzamosan követelték a destruktívnek minősített „Az Est" és a „Népszava" betiltását is. Később, mint már jeleztük, kevesebb szó esett ezekről a kérdésekről. Elbben más okok mellett minden bizonnyal közrejátszottak azok az alkalmak, amelyek révén Csernoch hercegprímás többször is lehetőséget teremtett, hogy őt a helybéli izraelita hitközség képviselői nagy nyilvánosság előtt üdvözöljék. Ezek a kimutatható politikai és ideológiai hangulatváltások egybeestek az országos elképzelések megfogalmazódásával, amit jelentős mértékben elősegített az a tény, hogy az egyház Esztergomban élő vezetői bensőséges és szoros kapcsolatot tartottak fenn Klebersberg Kunóval, a korszak 210