Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

III. A korszak politikai ideológiájának főbb jellemzői A gazdasági és politikai élet főbb tendenciáinak számbavétele bizonysággá tette, amit eddig csak sejteni lehetett. A városfejlesztés főbb irányainak kijelölésében alig jutott szerephez mindaz, amit ha nem is megalapozott közgazdasági koncepciónak, de legalábbis .,józan gondolkodásnak" tekinthettünk volna: nevezetesen, elmaradt az ipar és a mezőgazdaság fejlesztése. Ennek következtében pedig a városnak nem lehetett elégséges gazdasági ereje, hogy megalapozza a nagyszabású infrastruktúrális és kulturális fejlesztési elképzeléseket. A gazdasági következmények mellett természetesen ott voltak a társadalmiak is. A féloldalas gazdasággal szoros összefüggésben féloldalas maradt a város társadalmi szekezete. A nagyüzemi munkásság szinte teljesen hiányzott, — így a város politikai életében nem kaphatott lényeges szerepet a korszak legális baloldali munkásmozgalma. A vezető erőt, — ahogy az előzőekben láthattuk — a keresztény pártok képezték, az itt élő és dolgozó kisiparra, kiskereskedelemre, egyházi és világi értelmiségre támaszkodva. Ezek a körülmények természetes módon jártak együtt a politikát végsőfokon meghatározó, uralkodó ideológiák jelenlétével. Esztergom, mint a katolicizmus magyarországi székvárosa, a keresztényi eszmerendszer fő hordozójaként kapott szerepet az ellenforradalmi rendszer politikai és ideológiai palettáján. Ezt az elképzelést tükrözi az is, hogy Horthy majd Gömbös szinte közvetlenül a siófoki berendezkedés után, még 1919-ben ellátogatott a városba. Gömbös még beszédet is mondott a Széchenyi téren. Őt 1920 májusában követte Haller István vallás és közoktatási- miniszter, aki ugyanott fogalmazta meg a kurzus egyházzal kapcsolatos álláspontját. A központi gondolatot átvéve került vezető helyre a helyi sajtóban is az antikommunizmus és a valláserkölcs mint a társadalom megújításának lehetséges alapja. Azokkal szemben, akik részt vállaltak a Tanácsköztársaság eletében „ ... nincs helye bűnbocsánatnak ..." (29) — írták. Ám ezzel egyidejűleg: „Vezetni kell a népet, jóakarattal tanítani kell és jó irányban felvilágosítani. Megmutatni neki a kalandok politikája által előidézett romlást, és szakítva a múlt bűneivel, új társadalmi rendet teremtve, megértő népet kell nevelni. El kell menni a palotától a kunyhóig és tanítani szóval és tettel mindenkit, aki magyar . .." (30) A nyomatékos súllyal hirdetett nacionalizmus alapján az egyház ideológusai és követőik elátkozták a minden rossz és baj forrásának tekintett izgága és „bűnös" várost, s dicsőítették a nyugalmat és a mozdulatlanságot hordozó „romlatlan" falusi patriarchális viszonyokat. Ebben a szellemben jelentek meg sorra-rendre a helyi lapok romantikus antikapitalista szellemű írásai. Különleges hangsúlyt kapott ezek között az a moralizálás, amivel a bajok fő forrásának kikiáltott főváros erkölcsi életéti ostorrozták. 209