Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bárdos István: Gazdaság-, társadalom- és közművelődés politika Esztergomban (1920—1930)195

tai minden bizonnyal jelentős szerepet kaptak a Serédire vonatkozó elképzelésekben. Hazatérését követően meglehetősen rövid idő alatt jelentős személyi változtatásokat hajtott végre. E személycserékre hatalmi pozíciójának megerősítésén túl az is ösztönözte, hogy a jelentősebb posztokon igen előrehaladott korú főpapok állottak. Az egyház sorainak belső átrendezése mellett jutott ideje nemzetközi — elsősorban olasz orientációjú — kapcsolatainak ápolására, fejlesztésére is. Vonalvezetése egészében és egyes megnyilvánulásaiban is mindinkább felerősödtek a Bethlen külpolitikájával egybehangzó vezérszólamok: a területi revízió követelése, az olasz fasizmus népszerűsítése s az antikommunista propaganda. Cippico szenátor esztergomi fogadásán, melyen a vendégek „ .. . fasiszta karlendítéssel üdvözölték a bíboros főpásztort, amint kedvesen mosolyogva megjelent főpapjai kíséretében ..." (26), egyértelműen megfogalmazta ezirányú felfogását: „Ügy látom, hogy ma már csak két nemzet van Európában komolyan elszánva a bolsevizmus elleni harcra, Olaívzország és Magyarország." (27) Ügyes politikusként hangsúlyt helyezett a belpolitikai mozgásokra is. Az egyház tömegbefolyását erősítendő, évről évre tömegeket mozgató akciókat szervezett a Szent István napi ünnepkör alkalmával. Tevékenysége azonban végsősoron — XI. Pius pápa korábban ismertetett felfogásának megfelelően — nem a pártpolitika, hanem a kulturális szféra befolyásolása révén eredményesen végezhető pasztorizáció irányában bontakozott ki igazán. Különösen így volt ez székvárosában, Esztergomban, ahol igyekezett komolyan venni a helyi közélet alakításából reá háruló feladatokat is. Ezzel összefüggésben megpróbálta erősíteni az egyház pozícióit a városi képviselőtestület újjáválasztása során. A- reformkövetelményeknek megfelelően lebonyolított választások lehetővé tették az 1910-ben megválasztott városi képviselőtestületek felfrissítését. A helyi választásokat 1912-ben a balkáni háború, 1915-ben pedig az első világháború miatt halasztották el. így Esztergomban is közel 20 évi munka állt már a városatyák mögött. Érdemes felidézni működésük minősítéséhez az „Esztergom" néhány sorát: „Esztergom város képviselőtestülete befelé nézve talán olyanforma érzelmekkel távozik, mint az öreg ember, aki tüzesvérű környezete unszolására táncba kezdett, azután túlbecsülve erejét, megmutatta, hogy igenis el tudja járni a Kállay kettőst . . . de a produkciós végeztével hiába várta a tapsot, megroggyant térddel, kitágult szemmel ült le a helyére . . . csöndesen visszavonul dicsőség nélkül: nem szólják meg, de nem mondanak rá jót sem. . .A felelősség óriási tehertételét viszi magával ez a képviselőtestület, mely engedve a fiatalos lendületnek inkább a jövőnek dolgozott, mint a ma nyomorúságát tekintette és megszavazta a drága kölcsönöket, középitkezéseket. . . Igen nehéz volt nem költeni akkor, amikor egyrészt a város elmaradottságából való kiemelkedést sürgették, másrészt kulturális szükségletek régen várt kielégítése, a fürdő és iskolaváros eszméjének megvalósítása szinte követelte a város anyagi áldozatkészségét és a ránk diktált kölcsönök felhasználását." (25) Az idézett sorok bizonysága szerint már kézzelfogható közelségbe került a mindent elsöprő gazdasági válság, nem sok jóval kecsegtetve a képviselőtestület újonnan választott tagjait. 218