Esztergom Évlapjai 1983

Kun János—Vukov Konstantin: Esztergom, Szent Tamás-hegy

lőle, a mai napig is ezt a célt szolgálja. A közelmúlt kitűnő kézzel vezetett felújítása méltóan kiemelte mór stílusú formálását, színezésével utal a hagyományra, mégis modern (11. kép). Előtte került felállításra Martsa István Mártír-szobra (21). A Batthyány utcában kétszintesként jelenik meg a „Csülök" csárda hoszszú pincés épülete. Régies tömegarányai rögtön felkeltik a figyelmet, és méltán. Egykor a prímás személyes tulajdona volt, s ezért a Prímási Levéltár megőrizte alaprajzának múlt századi felmérését. A megismert műemléki értékeket még tovább lehetne fejleszteni a hegytetőn rejtőző prépostsági templomrom feltárásával és bemutatásával. Az ismertetendő tervpályázat egyik fő célkitűzése volt, hogy a romkert kérdését fölvesse és megoldási javaslatokat adjon. Az itt ismertetett műemléki és városképi értékek egy határozott idegenforgalmi sétaútvonal mentén helyezkednek el, mely a Várhegytől a Szent Tamás-hegyen át egészen a Vízügyi Múzeumig vezet. Ennek élményeit színezni lehetne a vendéglátás fejlesztése révén. Az útvonal olyan gazdag lehetőségeket kínál, amit nagy kár volna kihasználatlanul hagyni. IV. A Szent Tamás-hegy rendezésére kiírt tervpályázat — és a fejlesztés útja. A Szent Tamás-hegy városszerkezeti szerepe, műemléki, idegenforgalmi jelentősége sürgetően veti fel a terület rendezésének megoldását. Ezt célozva az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, Komárom megye Tanácsa, Esztergom város Tanácsa és a Belkereskedelmi Minisztérium Országos Idegenforgalmi Hivatala az Esztergom Szent Tamás-hegyi lakóterület rehabilitációjára nyilvános, titkos tervpályázatot hirdetett. A részletes tervpályázati kiírásért 1981. február 28-tól jelentkezhettek az érdeklődők. A tervpályázat témájának — és a helyesen: év elejére időzített meghirdetésének — köszönhető, hogy a kiírást 91 pályázó vette át. A bíráló bizottság elé a megadott határidőre mégis mindössze 22 pályamű érkezett be (22). A tervpályázat törekvése újszerű volt. A korábbi évek elképzeléseivel ellentétben arra keresett választ, hogy — a teljes szanálás, lebontás helyett — a rekonstrukció, a rehabilitáció eszközeivel a terület lakóterületként fenntartható-e, újra éleszthető-e a magánerős építés bevonásával. Ismerve a város fejlesztési lehetőségeit, nagyon fontos szempont volt az, hogy olyan megoldások szülessenek, melyek a legkisebb tanácsi beavatkozást igénylik. Városrendezési tervpályázatokon szokatlan jelenség az, hogy nem tömbtelkes, nagy állami beruházással megvalósuló területrendezést kell feladatul venni, hanem egy viszonylag kicsiny területnek szinte házról-házra. utcáról-utcára való átépítését kell megtervezni. A feladat ilyen újszerűségén kívül a terület domborzata, városképet meghatározó helyzete szintén olyan problémákat jelentett, amelyek a kiíróknak is fejtörést okoztak. A pályázók nem érhették be azzal a segit161