Esztergom Évlapjai 1983

Kun János—Vukov Konstantin: Esztergom, Szent Tamás-hegy

port a keresztekkel valaha a Várhegyen állt, az 1771-ben létesített barokk Szent István templom mellett, s a Bakócz kápolna előtt. Amikor 1820ban Barkóczy prímás nagyszabású tervének megvalósítását Rudnay érsek folytatni kezdi, a tereprendezést, a talajszint igen jelentős süllyesztését a hegytető újabb részeire terjesztik ki. Elsőnek a Bakócz-kápolna áthelyezéséhez fogtak hozzá, majd a Szent István templomot is lebontották. Természetesen szét kellett bontani a kálváriát is. A Szent Tamáshegyen 1823-ban Benyovszky János címzetes püspök az erőd ostromában elesett keresztények emlékére kápolnát építtetett, melyet saját temetkezési helyéül is szánt. Ekkor valósította meg ötletét Jordánszky püspök, aki a lebontva heverő várbeli kálvária-csoportot még ugyanebben az évben felállította a kápolna elé, sőt stációkat is emeltetett. (Külön ismertetést érdemelne a stációk és a kálvária-jelenet szobrászati munkáinak ikonográfiái programja és művészettörténeti elemzése, de nagyon elvezetne cikkünk eredeti témájától (13).) A másik egyházi jellegű műemlék-épület területünkön a Szent István kápolna, mely a Vízivárosi plébániához tartozik (8. kép). Szép nyúlánk arányú barokk épület, „hegedűablakokkal". 1746—47-ben emelték, kivéve az előteret, amelyet — úgy tűnik — utólag építettek hozzá (14). Jelentős, műemlékileg védett épület a volt káptalani ház, amely jóidéig a Pilisi Állami Erdőgazdaság székhelye volt; ma pedig megújulva a Magyar Vízügyi Múzeum Duna Múzeumának ad otthont (15). Építésének időpontját az 1730-as évekre tehetjük. Érdekesség, hogy 1980-ban távhővezeték fektetése során a múzeum előtt török-kori kútra bukkantak, kerámia vízvezetékcső maradványaival (16). A barokk jellegű épület homlokzata a múlt század végén eklektikus jellegű tagozatokat mutatott, melyek még az 1951. évi városképi vizsgálat fényképén is láthatók. A hivatalos műemléki jegyzékben szereplő többi épület a Bajcsy-Zsilinszky út mellé összpontosul. Az 1—9. házszámot viselő házsorban két műemlék-jellegű is van, de még további két épület barokk eredetű, illetve múlt század eleji. A házsor első tagja, a mai „Rió" Kávézó előéletében is ugyanezt a célt szolgálta, Központi Kávéház néven. Egy 1834-es aquarellen már látjuk egyemeletes tömbjét; egy 1860 körüli térkép tanúsága szerint valamilyen középület volt, de nem lehet kibetűzni: mi volt benne (1'7). Említésre méltó a kávézó belső terének 1900-as évekből származó, szecessziós ízlésű tükrös falburkolata. A Bajcsy-Zsilinszky út 7. sz. ház ügyes üzletkialakítással visszanyerte egykori kapuzatának alakját. Az előbb tárgyalt házsor történetéhez hozzátartozik az, hogy a volt Kereszt utca mellől egy ház hiányzik, s a ma legszélső — 11. számot viselő — földszintes ház helyére a közeljövőben illeszkedő tömegű új épület kerül (18). A Bajcsy-Zsilinszky út törésében kiemelt helyen áll a városképi jelentőségű 25. sz. emeletes épület (9. kép). Főhomlokzatát 1979—80-ban újította fel tulajdonosa a régi állapotot követve. Az utóbbi években szerencsés módon kialakított üzlet nyílt a földszinten, aminek előzménye volt, hogy a tatarozás során a középső ablak mellett egy más arányú ajtó kőkeretét lehetett látni (19). Sőt az is megállapítható volt, hogy eredetileg a ház földszintesnek épült, s csak azután került rá a múlt század végén a vá159