Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

nak, a véletlennek, a szakmának. Munka közben nemcsak hogy fényképezhette az ember Szőnyit, Kovács Margitot, Gorkát és még néhány nagy alkotó-egyéniséget — akik, sajnos, ma már nincsenek köztünk —, de közel is került hozzájuk. Ezt éppen a filmes munka kívánta meg: hiszen minél mélyebb megismerésük nélkül nem is lehetett volna megcsinálni a filmet. . . Épp ezért az eredménytől függetlenül is — hogy végül a film jó lett vagy nem — ezek a találkozások pályámnak kiemelkedő élményei, emlékei. — Talán nem nagyon merész túlzás visszakapcsolni itt ifjúkorod esztergomi élményeihez, mint valamiféle „ősképekhez", amelyek szintén érett filmes korodban teljesedtek ki, szintén a film által kapták meg igazi tartalmukat. Az alkotó személyiségnek a kamera mögött is kíváncsi és áhítatos megfigyelője voltál, de már nem véletlen szem,tanú, külső szemlélő — mint Einczingeréknél vagy Babitsnál —, hanem alkotó találkozott az alkotóval. — Nem tudom, mert sosem kerestem a magam indítékait ezekben a filmmé lett találkozásokban. Az bizonyosnak látszik, hogy bár a jelentős ifjúkori élmények is nagyon elhomályosulhatnak az idővel, de nyomtalanul egyik sem vész el az emberből.. . Még bizonyosabb, hogy ez utóbbi találkozásaim nagy, örömszerző élményéhez is keveredik bennem egyfajta elégedetlenség, vagy inkább fájdalmas adósság-érzet.. . Abban az időben, amikor mi ezeket a képzőművészeti filmeket kezdtük forgatni — a Szőnyifilm például 57-ben készült —, akkor olyan kevés lehetőség, szűkös mennyiségi keret volt erre, hogy csak egy töredékét tudtuk megcsinálni azoknak a portréknak, amelyeket jónéhány nagy egyéniségről akkor, alkotóművésziítük teljében kellett volna filmszalagra venni. Több ilyen portrét későfc/b már — sajnos — nem is lehetett... És bár a tévé aztán sokat pótolt, ce ezeken a már pótolhatatlan hiányokon nem segíthetett ... — Es egyéb filmjeid, a legkedvesebbek közül? — Egyik legkedvesebb talán a Gádor Istvánról készült Szintézis. Ebben alkalom nyílott arra, hogy az ember teljesen a képi világ oldaláról közelítve bontsa ki az alkotó művészetét. Talán egyetlen rövid részletben hangzik csak el néhány mondata . . . Aztán olyan is akad e filmek sorában, amelyik nem hosszú stúdiumok, megfigyelések, utazások, tudományés tapasztalat-gyűjtögetés, tépelődések eredménye, — hanem éppen hogy mindebből kissé kikapcsolódva született. Például sokat nyűglődtünk egy filmmel, és közben, szinte csak idegnyugtató játékként „kipattant" belőlünk a Fizika F-dúrban, ami önbizalmat adó élményünk, egyik megnézhető, szóval kedves darabunk máig is . . . Hasonlóképpen szeretem a Töredék című kisfilmemet is, a középkori magyar művészetről, amelyben néhány felvillanó képet Esztergom műemlékei, kincsei is kapnak. — Es Esztergomról szóló teljesebb film terve nem foglalkoztatott vagy foglalkoztat? Ha valahonnan megbízást kapnál egy ilyen filmre: — a Fellini Róma mintájára fogalmazva — milyen lenne a Kollányi Ágoston „Esztergoma"? . . . Vagy talán lappang is benned egy legbensőbb „megbízás", ami esetleg szintén táplálkozik valami adósságérzetből — a szülő és útnak indító város iránt? 142