Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

hogy amit bemutatok, arról mindenki azt érezze, amit én: szegényebb, kevesebb lenne nélkülük a világ . . . — És miből tanulsz? Könyvekből? — Ami a téma és a néző egymáshoz-közelítését, a racionális ismeret érzelmi átadását illeti, szóval a formai oldalt: ehhez a gyakorlat nyújtja az elsőrendű segítséget. Azaz a magam műfajának hazai és világtermése és persze, főként a saját filmjeim tanulságai... A könyvek akkor veszik át a főszerepet, amikor a témát járom körül, amikor nekivágok a feltárásnak, kutatva, mi rejlik még benne olyan, amit nem aknáztak ki? . . . Mielőtt például 1977-ben — vagyis tavaly — elkezdtem ezt a most befejezéséhez közeledő filmes munkámat* az állatok viselkedéséről, az etológia tudományának problémaköréből — nos, akkor összeszedtem, beszereztem egy csomó idevágó szakkönyvet. . . (itt is látsz belőlük néhányat, meg az a könyvoszlop is ehhez szolgált) .. . hogy a lényeget alaposan megtanuljam. Mert igaz ugyan, hogy manapság ilyen filmeket tudományos munkatársak, szaktanácsadók nélkül nem szabad csinálni, de ahhoz, hogy kérdezni tudjak, nekem magamnak is biztos tájékozottságra van szükségem. — Az Örök megújulásból máig emlékszem egy képsorra, amelynek vizuális üzenetét ez a kísérőszöveg foglalja össze: „Farkasfogakkal nehéz anyának lenni." Filmed e „cseppnyi" egysége költészet is, tudományos ismeretközlés is — egyszerre. „Klasszikus" példáját látomhallom benne annak a filmes szintézisnek, amelyről megismerszik a Kollányi-film, amelynek te elismert tudója, alkotója lettél: eminens tanulója — sajátmagadnak . . . Ebből a szempontból milyen filmjeid adtáü neked a legtöbb tanulságot, a legjobb „leckét"? Gondolom, ezeket tartod a legsikerültebb, egyszersmind talán legkedvesebb filmjeidnek is? — Tartalmilag egzakt tudományos ismeretet adni, felhasználva mindazt, amit a film, mint művészet, emocionálisan elérni képes: erre kell törekedni. De az igazság az, hogy csak törekedni lehet rá: állandóan küszködik vele az ember, próbálja közelíteni így vagy úgy a „tökéletes" megoldást, ami voltaképpen nem létezik. Hol sikerül, hol nem . . . Pontosan nem tudom, mert statisztikát sohasem csináltam, de nem lehet messze a száztól az eddig elkészült filmjeim száma. Ezek között nyolc-tíz van olyan, amit ma is hajlandó lennék végignézni... A többinél fő „élményem" a magamnak tett utólagos szemrehányás: ezt is, meg azt is jobban lehetett volna csinálni. Tehát olyan filmem, amely ma is maradéktalan örömet szerez, nagyon kevés van. Természetesen ilyen a részemről eddigi legnagyok/b összefoglalás: az Örök megújulás. Ezt a múltkor, amikor a mostani új filmünkre készültünk, végignéztük, — és az egész forgatócsoportnak az volt a véleménye, hogy ma már nem tudnánk megcsinálni: három évnek olyan hihetetlen energiáját és munkamennyiségét követelte meg mindnyájunktól. . . Kedves filmem a Bölcsők is . . . Aztán van egy-két képzőművészeti filmem, amelyért örökre hálás vagyok — a sors* (Az egész estét betöltő filmet Az állatok válaszolnak címen 1979-ben mutatták be.) 141