Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

gintcsak eszébe jutott valami az én „sokféle" múltamból. Emlékezett rá, hogy en fizika-matematika szakon végeztem el az egyetemet. A kérdéses film témája pedig éppen ebbe a „szakmába" vágott: forgatókönyvének az volt a címe, hogy Az anyag szerkezete. Egyszerre szükség lett erre az oly régen és látszólag olyan haszontalanul elsüllyedt „tudományomra". — És éppen a filmnek lett szüksége rá: a magyarországi népszerű-tudoviányos filmnek, amely az ún. „kultúrfilmes" előzmények után most tette megújulásának, igazi kialakulásának első lépéseit. És — szerencsédre, meg e fejlődés szerencséjére is — az egyik első lépés éppen hozzád vezetett. .. — Hogy az én szerencsémre, az bizonyos . . . Nos, a filmgyárban végülis kezembe nyomták ezt a forgatókönyvet, hogy olvassam el. Elolvastam; és minthogy igencsak „kiabált" egy javító ceruza után, — még tárgyi tévedésekben sem szűkölködött — azt kellett mondanom: hát ezt máskeppen is, jobban is meg lehetne csinálni. . . Erre az akkori stúdióvezető meg azt felelte: helyes, akkor csinálja meg! Mármint a forgatókönyvet. Ez is megtörtént; rám bízták a filmet is. Ez is — első ilyen jellegű munkám — elkészült. És ekkor jött egy még nagyobb szerencse: Az anyag szerkezete 19oü-ben, elkészülte után néhány hónappal, a Karlovy Vary-i fesztiválon díjat nyert. — Tehát így indultál el, itt és így futottak össze az eddig széttartó utak. — Űgy van. Ettől kezdve mindenfajta képességemre, ismereteim és érdeklődésem egész körére, szóval teljes önmagamra szükség volt. A stúdióban igen változatos témákban dolgoztunk. Félévenként „ugráltunk" fizikáról geológiára, biológiáról képzőművészetre és így tovább. Ilyen volt a stúdiónk profilja. A népszerű-tudományos film minden régi útravalót, ami bennem addig összegyűlt, felszínre hozott, igénybe vett, használni kezdett. Ez volt a munkám alapja, de ugyanakkor mindent újra kellett tanulni. Illetve kell, — hiszen ez egészen máig így van . . . Amit én például az egyetemen a harmincas években matematikából-fizikából tanultam, az nem jött rosszul Az anyag szerkezete c. első filmemhez, de természetesen nem is lehetett elég. Még kevésbé volt elég akkor, amikor másodszor nyúltam ugyanehhez a témához: akkora változások történtek ugyanis a természettudományok — és különösen a fizika — területén, hogy ami 49—50-ben érvényes volt, az 58-ban rég túlhaladottá vált. .. Mindenesetre: amit az egyetem adott, az jó alap volt, mert a tudományos szemléletet, gondolkodásmódot jelentette. Azt, hogy egy pontból elindulva egy másikig — logikailag törésmentesen, zárt rendszerben kell haladni, láncszemet láncszemhez illesztve ... A filmek kötetlenebb, művészeti-formai oldala, esztétikuma ugyanígy folytonos megújulást kíván: érzékein át és érzelmileg kell megragadnom, megnyernem a mindenkori közönséget az adott témának, amelyből alig valamit, esetleg semmit sem tud. Idegenkedve vissza is utasítaná, ha érzelmileg sem tudnék rá hatni. Márpedig ezt is mindig másképp kell: filmről filmre új „nyitját" kell megtanulnom a néző meggyőzésének. Témáról témára meg kell találnom a módját, 140