Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

— Az ifjúkori esztergomi baráti körödről mit tudnál mondani? Kikre emlékezel? — Te is jól tudod, hogy Esztergom elég hosszú város, a Duna mellett elnyújtózva — és én szentgyörgymezei vagyok. Vonulásaink az iskola felé vagy az iskolából, ahogy az egy útvonalon lakók összeverődtünk: — ezek alakították ki a szűkebb baráti társaság magvát. Ebbe a Bazilika, a Szeminárium és Szentgyörgymező felől vagy felé naponta vonuló népes csoportba tartozott például Magas Miklós . . . aztán Gábris Ödön . . . Ma is Esztergomban él Jóba Laci barátom, akivel nyolc éven keresztül szinte minden nap együtt mentünk. Később vidéki postamester lett, s nyugdíjáig az is maradt; csak közben — már idős fejjel — ledoktorált az egyetemen .. . Bádi István, aki később egy időben a város polgármestere volt... aztán Kapui Karcsi: őbelőle szerzetes, Kapui Vitái lett, s a pannonhalmi gimnázium igazgatója ... A nagy Duna-folyam volt a mi gyűjtőnk is: partjára futottunk össze többfelől, és onnan is „ágaztunk szét" — ki-ki a maga lakásához vezető utcácskájába . . . Esztergomi diákéletünknek másik jellegzetessége volt, hogy akkoriban a szeminaristák, a kispapok — meglehetősen nagy számban —- velünk jártak a gimnáziumba. Volt úgy, hogy az osztály diákjainak fele kispap volt. Mondanom sem kell, hogy a jó és a legjobb tanulók többsége közülük került ki; és mi, a „civilek" nehezen győztük velük a versenyt. Hogy mást ne mondjak: mellettem négy évig az a Bánk József ült, aki váci püspök és egri érsek lett. . . Ötödiktől az érettségiig nagyon sok dolgozatomat köszönhettem az ő passzív, de igen „áldásos közreműködésének" . .. — Még a magnó bekapcsolása előtt nézegettünk egy régi fényképet. Martsa Alajos esztergomi műterméből való, rajta Kollányi Ágoston mint egyetemista és — számomra igencsak meglepetést okozóan — szobrász. A fotón ugyanis saját műveddel, egy szép szoborral vagy látható. — Ezt a fényképet valami különös véletlen őrizhette meg, ugyanis esztergomi ifjúságom tárgyi dokumentumaiból nem sok maradt, miután szüleim a háború alatt meghaltak, én pedig frontkatona voltam ... Az említett fotót Martsa barátom persze előbb készítette, hogy hány évvel, nem is tudom, de akkor még egyetemista lehettem . . . Valamikor a harmincas években... — Ő azt az évet mondta, amikor Esztergomban saját műtermet nyitott, 1937-et. — Lehetséges? ... Én korábbra datáltam volna ... Ám legyen: ő biztosan jobban emlékszik rá, hiszen az ő munkája. — Akkor már okleveles pedagógus voltál? — Az egyetemet 1935-ben elvégeztem, még a gyakorló évemet is .letöltöttem; de pedagógiai vizsgámat — tudatos elhatározásból — soha nem tettem le. Az egész családom — már tudniillik a testvéreim — mind pedagógusok voltak. .. — És nem is tanítottál iskolában soha? 130