Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

— Csak a gyakorló évem alatt... Nos. szobrászkodásom „korszakából" ezen a fotón kívül tán összesen ha három darab maradt meg ... Az az egyik, amit ott láthatsz . . . ott, az a fej .. . — Milyen fa ez? — Diófa. Valamikor dunaparti otthonunk udvarán gyümölcsöt adott, aztán átalakulásának második szakaszában már csak kiszáradt rönkjével szolgálhatott: sok éven keresztül ezen aprítottuk a fát. — Te magad is, gondolom . .. — Persze . . . Aztán egyszer véső került a kezembe. Előbb csak egy, majd két ilyen szerszám tulajdonosa lettem — akkor vagtam neki ennek a nagydarab fának is. Kisebbeket, bicskával, már jóval előbb faragcsáltam . . . — Ez a próbálkozásod az aktív műformálás terén: összefüggött vajon azzal a passzív érdeklődéssel, amelynek esztergomi iskolai forrásairól már beszéltél? A sok és folyamatos befogadói élmény csapott át alkotói törekvésekbe? — Valószínűleg ennek is volt szerepe ... De azt hiszem, hogy ügyeskedő kezemnek erősebb mozgatója volt az ellentétes pólusok törvényszerűsége ... Az, hogy a fizika tantárgya, tudománya, mely akkoriban a leginkább igénybevette érdeklődésemet, — mintha ez a sok elvont elmemunka kívánta volna az egy bizonyos anyaggal való gyakorlatias foglalatoskodást. A maga ellentéteként, — amolyan játékos kikapcsolódásul. . . -— Például a bíbelődést a faanyag rétegeivel, görcseivel, érzékletesen megtapasztalható titkaival? — Igen, így valahogy ... — Azt hiszem, jó alkalom megkérdeznem, hogy ilyen eleven művészeti-irodalmi érdeklődéssel miért a matematika-fizika szakon kötöttél ki? — Ne felejtsd el, hogy a természet is nagyon érdekelt... Persze ez a választásom akkoriban korántsem volt valami nagyon tudatos. Egyszerűen: a gimnáziumban a fizika ment nekem a legjobban, ebben tartoztam az osztályelsők közé. Meg egy közeli — családi — példa is hathatott rám: az egyik bátyám ugyanis fizika tanár volt Kaposvárott. Őmellette nagyon korai gyermekéveimben — könyveken, rádióamatőrködésen keresztül kerültem kapcsolatba a. fizikával. Én akkor azt hittem, hogy ez nekem való dolog. — És aztán? — Aztán, éppen az egyetemi évek alatt következett be a fordulat. . . — Arra gondolsz, amit már az előzőekben említettél, hogy teljesen magánjellegű ambícióból fölvetted a művészettörténeti kollégiumot? — Igen. És ezidőtájt vágtam bele nagyobb fákba is — no nem a fejszémet, hanem a vésőimet. . . Szobrászkodtam, anélkül, hogy valaha is szobrász akartam volna lenni. 131