Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

labdáztunk, hancúroztunk. . . Legföljebb, ha jól emlékszem, Szent Istvánkor lehetett bemenni egyetlen helyiségbe, amit akkor István király szülőhelyének tartottak . . . Nos, páratlanul érdekes szemtanúi élmény volt, — sajátos, nagyhatású történelemszemiéltetés —, ahogy a föld alól szinte napról-napra új részletek bontakoztak ki. Az ásatások évekig, tartottak, és mi sűrűn feljárogattunk lesni, hogy mi új tárul fel a régiségből ... A munkálatokat Gerevich Tibor és Lux Kálmán vezették. Én egyébként mint egyetemista Gerevichnél és Hekler Antalnál hallgattam művészettörténetet. Csak úgy, privát ambícióból, amit valószínűleg ezek a gimnáziumi, ifjúkori, Esztergomból hozott élmények erősítettek bennem — hiszen én matematika-fizika szakon jártam. — És Lepold Antallal, aki esztergomi részről szorgalmazta és vezette az ásatásokat, nem találkoztál? — Dehogynem. Lelkes kezdeményezője, patronálója és nagy szakértője volt ő ezeknek a munkáknak . . . Az Esztergom történelmére vonatkozó gyűjteményében is páratlan kincsek voltak. Például nagyszerű régi metszetek függtek a lakása falán (ezt a kollekciót utóbb könyv-alakban is megjelentettej.. . Még a testtartása, mozgása is előttem van, ahogy Gerevichékkel vagy vendégekkel együtt járta a kibontakozó rom-területet: sokszor lehetett vele ott találkozni. — A városban már 1894-ben megalakult az Esztergomvidéki Régészeti és Történeti Társulat, jelezvén, hogy a városlakók ilyenirányú érdeklődése mintegy társadalmi méretű. Ezt a gyűjtőszenvedéllyel párosult lokálpatrióta érdeklődést ébresztette, növelte az ásatások időszaka. Te nem „gyűjtötted" a tárgyiasult történelmet? — Nem gyűjtöttem, de egy szép római szobrocskával én is büszkélkedhettem. Családi „kincs" volt ez az arasznál kisebb bronz. A földből került elő, de nem ásatásból, hanem egyszerűen ásásból; a szüleim találták munka közben, amikor még Hidaskürtön laktak. . . Nekem annyi közöm volt hozzá, hogy bevittem a gimnáziumba, megmutattam a történelem-tanárunknak, Balogh Albinnak. Ö rögtön azt mondta, hogy ez az iskola múzeumába való. — Ami az ő szájából azt is jelenthette: a város leendő múzeumába való. Balogh Albin ugyanis — másik minősége szerint — az említett társulatban a régészeti osztály és múzeum igazgatója volt. Ez utóbbinak azonban nagyon sokáig nem volt helye, csak gyarapodó anyaga, amit érdemes, tudós tanárod szintén a gimnáziumban őrzött és kezelt. így tehát te is — illetve a családod — adományozóként szerepelhettek az esztergomi történeti közgyűjtemény kialakításában. — Igen, ám a legutóbbi időkig nem volt tudomásom erről. A napokban Esztergomban járván, eszembejutott, és megkérdeztem a Balassa Múzeum igazgatóját, Horváth Pistát. Mondhatom, hogy kölcsönösen kellemes meglepetést szereztünk egymásnak: én örömmel hallottam tőle, hogy ez a családi emlék ma is meglévő, értéke szerint becsben tartott „köztulajdon"; ő pedig tőlem értesült a szobor hiteles lelőhelyéről. 129