Esztergom Évlapjai 1983

Nagyfalusi Tibor: „Őrök megújulás..." Beszélgetések Kollányi Ágostonnal — életútjáról, s a belé torkolló esztergomi ösvényekről

a természetnek: lévén egy falatka szőlőnk ott a Szent János-kút környékén. Ez a pár tőke, gyümölcsfák, veteményes — mint annyi más esztergomi családnál — jövedelemkiegészítő szerepet is játszott, és nekem is rendszeres „munka-kirándulásokra" adott alkalmat ebbe a szelíd dombhátakból kikerített két tenyérnyi természetbe . . . Családi portánk is — Esztergom falusias részén — kertes lakóház volt. Aztán — talán a legfontosabb motívum ebben az élménykörben —, hogy a Duna-parton laktunk, ott nőttem fel. A nyári életemet szinte teljesen ott töltöttem, a parton és a vizén, valahol a szigetek között, a nagy folyón le és fölfelé, a halászokkal, a vízimalmokkal: akkor még jócskán volt belőlük . . . Követtem a halászokat vagy a vízimolnárokat, akik ladikokkal vitték lefelé az őrölnivaló búzát, hozták fel a lisztet, — a fagyok elől pedig téli szállásra vontatták malmaikat a vasgyár alatti kis öbölbe . . . Különben — és ez megint visszakapcsol az iskolához, a cserkészcsapathoz — a Dunában volt egy saját szigetünk. — A bencések tulajdonában? — Azt hiszem, inkább a gimnáziumunk kapta a várostól. De minket persze nem is érdekelt a tulajdonjog; bőven elég volt, hogy mi úgy érezhettük: ez a mi birodalmunk. Az egyik kis táti sziget volt ez, teli bozóttal, igazi vadregényes hely. Mikor kikötöttünk, a letelepedéshez mi irtottuk a bozótot, mi gyűjtöttük a száraz ágakat a tábortüzekhez ... A Dunához fűződik egy hosszú vízitúra emléke is: — a csodalatos környékű Salzburgtól le, Esztergomig. — Ez volt ifjúkorod leghosszabb utazása? — Volt ennél hosszabb is. Szintén a gimnázium szervezte, de ezen nem sokan vettünk részt: egy óriási közel-keleti utazás. Egyiptom — Palesztina — Törökország . . . majdnem tíz országot bejártunk egy nyári vakáció alatt. — Ha már az Esztergomból kiinduló útiélményeidnél tartunk: az ezekhez hasonló nagy utazásokban életed későbbi szakaszai sem szűkölködtek? — Miután a kényszerű háborús „utaztatásokat" (a Don-kanyarba, a franciaországi hadifogságba) sikerült túlélnem, — filmes munkáim igen sok helyre és a legtávolabbi tájakra is elsegítettek. Különösen az Örök megújulás, meg ez a film, amin még most is dolgozunk . . . Például Tanzániában is járhattam közben . .. — És a szellemi „útikalandok": a könyvekkel való kapcsolatod hogyan alakult? — Egvszer-kétszer Martsa Alajos barátom tett már néhány — reménytelen — kísérletet arra, hogy leírassa velem e kapcsolat szubjektív történetét ... Reménytelent azért, mert nehezen tudom rabírni magam az írásbeli rögzítésre ... — Nem tudom, emlékszel-e rá, de mintha ifjúkorodban ez kevésbé esett volna nehezedre. Én legalábbis erről győződhettem meg . .. 124