Esztergom Évlapjai 1983

Zsalus-Zajovits Ferenc: A második Babits emlékkönyv sorsa, avagy egy igaz vállalkozás fiaskója

„Kedves Iván, [.. . ] Naponta kapok levelet az ország különfele részéből, hogy elkészítsék-e a kért és várt cikket, mert azt hallották [. . . ] stb. A héten személyes beszélgetésre kell mennünk a minisztériumba. [. . . ] Mások azt mondják, hogy egyáltalán szükség van-e a Jelenkorra, [. . . ] hogy lehet-e állami pénzen azt csinálni, amit csinálunk [. . . ] Mészöly Ablakmosóját fogják bírálni [. . . ] Mit mondjak még? Tudom, hogy teljesen rapszodikus az amit mondok, de megérzed belőle bizonyára azt a hangulatot, [. . . ] amibe kerültem. [. .. ] De őszinte voltam Hozzád, mert tudom, hogy megértesz és sokat segítettél nekem. Egy hét múlva talán többet tudok [...]" Az 1964. január 27-i levél már „a csuszamlás" iránvát, hasadékait is jelzi. [... ] „ . . . hosszabban: pénteken voltunk az írószövetség választmánya előtt. Itt igen jó légkörben, okos, értelmes hozzászólásokkal zajlott a vita. A bevezetést mondó Szabolcsi már eleve kimozdította az ügyet a holtpontról azzal, hogy a nálunk észlelhető jelenségeket, az országos irodalom részeként kezelte. így hát több szó esett általában úgynevezett polgári irodalmi-művészeti irányzatok jelenlétéről, mint a Jelenkor szapulásáról. Erre egyébként senki sem vállalkozott. Somlyó György, Hubay Miklós igen megnyerően, tetszetősen érveltek mellettünk, nagy tisztességgel és becsülettel védték például a Jelenkorban hibáztatott Kassak- és Weöreskultuszt, mondván, hogy nem a Jelenkor túloz e tekintetben, hanem a magyar folyóirat-irodalom bánik méltatlanul tehetségükkel. Lengyel Józsi bácsi is finoman kioktatta [... ] a kritikusokat, az elmélet-gyárosokat. Rokonszenvesen nyilatkoztak Veres Péter, Darvas, Dobozy is. Felkértünk itteni hatalmasságokat is, hogy jöjjenek föl velünk Pestre. [. . .] Darvas feléjük fordulva mondta: reméli, megértették, hogy itt nem egy rossz folyóirat elföldeléséről van szó, hanem egy értékeket felmutató vállalkozás hibáinak a kiigazításáról. Szabolcsi egyébként Téged is idézett [...], amit Korner könyvéről írtál [•••]" E hányattatás talán motiválhatja és szükségképpen értelmezi is Tüskés Tibor későbbi magatartását, hűséges kitartását a Dévényi-féle vállalkozás, a Babits emlékkönyv mellett. (Ezért is idéztük az előbbi látszólag nem szorosan idetartozó, de az embert és teherbírását hűen demonstráló sorokat.) Az 1964. február 26-i keletű levélből :„[...] A Babits kötethez küldött pótlást a többi mellé tettem, most rendezgetem az anyagot s megfelelő véleményezéssel. Közelesen Pestre küldöm. További sorsáról is tájékoztatlak. [...]" Aztán a napi mélyirodalmi események felszínre hozásával, s zátonyokkal is foglalkozó levelek sorában 1964. július 9-én a búcsú rezignáltságával ezt írja Tüskés Tibor: „Kedves Iván, nyugtázom a Zombori írás vételét. [. .. ] Közléséről már nem én döntök. Ebből következtethetsz a történtekre. A napokban közölték velem, hogy augusztus 15-tel eltávolítanak a laptól. Könnyű szívvel fogadtam a hírt. [. . . ] Nem nekem kellett „lemondanom". Amikor most 107