Esztergom Évlapjai 1983

Zsalus-Zajovits Ferenc: A második Babits emlékkönyv sorsa, avagy egy igaz vállalkozás fiaskója

az utolsó emblémás papírt befűztem, hogy levelet írjak Neked, őszinte barátsággal és szeretettel köszönöm meg segítségedet, amit a lapnak s nekem nyújtottál. Abban, hogy a lap valóban betölthette az irodalmi és művészeti folyóirat jellegét, nagy részed volt. Örültem, hogy ízlésünk pontosan találkozott, s a magyar művészetnek értékesebbik, jövőbe mutató agát támogattuk. [. . . ] Örülnék, ha az az őszinte emberi kapcsolat, ami az együttműködés során kialakult közöttünk a tárgyi, dologi szerkesztői problémák nélkül is fennmaradna. Hálával és szeretettel szorítom meg a kezedet azért a támogatáséri, amit törekvéseim valóra váltásához adtál. Barátsággal ölel: Tüskés Tibor". Ám Tüskésnek a laptól való megválása nem változtatott a Babits emlékkönyvhöz fűződő, és őt szorosan odakötő szerepkörön. 1964. augusztus 10-i levelében erről így ír: „Kedves Iván, nem tudom írtam-e, hogy a Jelenkortól való megválásom nem érinti azt a munkát, amelyet a Jelenkor-Magvető közös kiadásában megjelenő kötetek gondozása jelentett. Ezt a kiadóval kötött szerződés szabályozza, s ez továbbra is érvényben marad [. . . ] (Azért írom ezt, hogy továbbra is felszínen tartsuk a Babits emlékkönyv ügyét, mire remélem közelesen (éppen itt az ideje) a Magvető válaszát is bírjuk. Mivel a különféle szépirodalmi köteteket egyre-másra visszautasítják (egyik másikban valóban túlságosan barati volt az ajánlása, lektori véleményezése), gondolom ezzel csak nő annak a lehetősége, hogy egy igazán értékes, de nem kimondottan szépirodalmi kötetet is megjelentessünk. [...] Meleg szeretettel ölel: Tüskés Tibor" A következő néhány levél nem tér ki a Babits emlékkönyv ügyére, s csak az 1964. októberi keletű utal a könyvbéli dolgok menetére. Tüskés ezt írja: „ . .. ami miatt azonban most Neked írok az az, hogy hivatalos levelek közti rendcsinálásban rábukkantam egy Rád vonatkozó fél mondatra, ami ugyan tartalmában nem mond sokat mégis a dolgok rendje szerint közölnöm kell veled. Ez pedig az arra ugyancsak nem mai keletű ügyre vonatkozik, amit én Babits emlékkönyv címén tartok számon. Dr. Jólesz László a Magvető egyik főszerkesztője, aki a Jelenkor-Magvető közös kiadású dolgainak hivatalos ügyintézője a Magvető részéről, írja egyik levele végén: „a Dévényi kötetet megvizsgáljuk, a kiadásnak elvi akadályát nem látjuk, lényeg, hogy „az anyag jo legyen". Gondolom ez azt jelzi, hogy a kézirat pesti lektorhoz is elkerült, s azt is gondolom, hogy ez az idő, amikor hasznos lenne, ha személyesen is jelentkeznél Pesten magvetőéknél. Mi annak idején pártoló véleménynyel, tehát a kiadást javasló írással terjesztettük föl, azt is jeleztük azonban, hogy a Magvető részéről néhány, a szerkesztés munkáját érintő elvi meggondolást, az anyag összeállítására vonatkozó „szempontot" tisztázni kell. Azt is jeleztük, hogy az elfogadott elvek szerint az anyag tovább bővíthető, szélesíthető. Ha a Magvető az ügy szempontjából hasznosnak vélné, azt is javasoltuk, állítson melléd a maga részéről egy szakértőt, aki a kiadót képviselné a vállalkozásban. Úgy gondoljuk tehát, 108