Esztergom Évlapjai 1983

Zsalus-Zajovits Ferenc: A második Babits emlékkönyv sorsa, avagy egy igaz vállalkozás fiaskója

Befejezésül Zolnai Béla válasza, melyben megígéri — szinte a „kény­szerítés" béklyójában — hogy írni fog, fotokópiája is van és szeretne kü­lönnyomatot csináltatni a cikkből. Vállalkozik, s elküldi, amint elkészült. * Ilyen névsor és ilyen ajánlkozások után — kivéve azokat az élesebben is ellenkezőket, akikről ezúttal az approbáció, a jogutódok beleegyezésének hiányában nem szólhatunk — az ígéretek igen jó perspektívákat nyi­tottak a második Babits-Emlékkönyv megjelenéséhez. II. Az emlékkönyv kiadásának meghiúsulását könnyű lenne valamiféle ad­minisztratív (amint az korábbi sorainkból kiolvasható) bizonyos hallga­tag ellenszenv, vagy legalábbis passzív indítékú „lelkesedés" okaira visz­szavezetni. Ezt elkerülendő fontos, hogy a visszautasítás valódi okait ösz­szegezve — a magunk véleménye előtt citátumokra hivatkozva — rang­soroljuk a véleményeket: Ki tud — tudott ok-hír, pontossággal az emlék­könyv —megjelenése útjába gördített útzáró akadályokról. Ilyenformán elsőnek Tüskés Tibor levelezését kell előmutatnunk, amely Dévényi Iván szellemi identitásához csatlakozva, Dévényi akaratának sí­neivel párhuzamosan futva, kétséget kizáróan ,az emlékkönyv sor­sa iránti aggódását, a tevékeny, strukturálisan is kiépített cselekvési rend­szert rögzíti. E hivatkozási sorozat kitűnik Tüskés Tibor, az akkori Je­lenkor főszerkesztője, majd később a Magvető-lektor leveleiből nyomon­követhető indokfolyamattal. Ezt az indokfolyamatot tartjuk a leghitele­sebbnek, mert dokumentatívan tényszerű, állomásról állomásra követi a vonatot, s mint vezető szerkesztő és lektor a Magvetőnél, személyekre utalóan is bizonyító erejű. (Más kérdés, hogy az Illés Endre által megje­lölt meghiúsulási okokat, mint egy másik kiadó tapasztalatain nyugvó el­lenérveket, a tüskési összláncolatba fonódo, egymásból következő okain túl, idézni kívánjuk — kijelentvén, hogy hitelesnek is tartjuk azokat. Ezt követően — végezetül — megemlítjük a Magvető akkori soros szerkesztőjének, dr. Jólesz László főszerkesztőnek hivatalos álláspontját, mely a visszautasítás sorompóját végleg leereszti az emlékkönyv előtt. Mi hat az oka, hogy a Babits-arcképek — a Dévényi összegezés igé­nyében — nem jelenhettek meg együtt? A Babits iránti rendkívül fogékony (s nem elfogult) „Dévényi-érzék­hez" közeli nyomon követjük a kudarcot a levelekben, melyeket éppen nem Dévényi írt, hanem kezdetben egy idegen, fogékonyságban Dévényi­hez hasonló szerkesztő-író, irodalomtörténész intézett hozzá. Ez az ember Tüskés Tibor volt, aki érdekes módon a Babits második emlékkönyv kiadásához — nem kerülhető zsargon: adminisztratíve is kap­csolódott. Tüskés Tibor a Pécsett megjelenő Jelenkor című folyóirat akkori fő­104

Next

/
Oldalképek
Tartalom