Esztergom Évlapjai 1983

Zsalus-Zajovits Ferenc: A második Babits emlékkönyv sorsa, avagy egy igaz vállalkozás fiaskója

szerkesztője, irodalomtörténész, művészettörténész, kritikai és művészeti író széles spektrumú befogadóképessége, és értékfelismerő, érték-kimondó bátorsága segítette az emlékkönyv ügyét, de később ő maga is csalódottan — ,,a hosszútávfutó magányosságával" — torpant meg a cél előtt. Ezt szeretnénk most bemutatni azoknak a leveleknek buzdító, néhol megtorpanó, de mindenképpen a célt nem tévesztő passzusaival, melyekkel Tüskés Tibor Dévényi Ivánt felkereste, s fordulatról-fordulatra tájékoztatta az emlékkönyv menetelését lassan megakadályozó „kísérő-zsűri" hadmozdulatairól. Mert a távfutó valóban magányos volt. A kísérők csak az utat figyelték, és inkább az akadályokat, hogy ne mondjuk a hibapontokat jegyezték — utólag. A távfutót és erőfeszítéseit csaknem teljesen feledték. Dévényi és Tüskés barátsága — különös módon — valamikor 1960. január 8-i levél startjával indult, — de mar az is hosszútávra szólóan — Tüskés Tibortól 1960. január 8-i keletű levéllel (géppel írta). „Kedves Dévényi Iván, nem tudom, ismeri-e lapunkat? (t. i. a Jelenkort. Zs. Z. F.) Ügy hallottam, érdekli Önt a Babits-kutatás, engedje meg, hogy a Jelenkor egy korábbi számát, benne Babits Mihály pécsi diákéveivel foglalkozó cikkemet elküldjem Önnek. Nevét máshonnan is ismerem, tisztelem, s művészettörténeti, esztétikai cikkeit szívesen olvasom. Igen örülnék, ha lapunk munkatársaként is üdvözölhetném. Kérem tájékoztasson bennünket, miről írna szívesen. Akár irodalmi, akár művészeti tárgyú írását szívesen közölnénk. Szíves válaszát várva tisztelettel köszönti: Tüskés Tibor lektorátus vezető" Másik levél. Kelte 1960. június 20. „Kedves Dévényi Iván, végtelenül örülök, hogy irt [. . . ] A Babits-dokumentum igen érdekelne bennünke, amint ideje lesz rá, kérem küldje el. A Babits — cikket tehát várom s nagyon szeretném ha munkatársi kapcsolata a lappal tartós és eredményes lenne [. . . ] Tisztelettel és szeretettel köszönti Tüskés Tibor". A barátság fonódik, erősödik, egyre sűrűbb szálakkal kötődik, s ebből fogan az 1960 augusztus 29-i levél, mely már így baráti hangon beszél: „Kedves Barátom ... A Babits dokumentumot várjuk, az a jó, ha minél előbb itt van, akkor lehet kalkulálni vele. Előre láthatólag a decemberi számban tudjuk hozni, de erre már most gondolni kell. Azt hiszem ez a számodra is előnyösebb javaslat, de ha a Vaszary könyvkritikához lenne nagyobb kedved azt is szívesen vesszük ... Üdvözlettel: Tuskés Tibor." A következő levél — mint a többi valahány, amely majd ezt is követi a barátság útján fölfelé haladás ívelő foka: Az 1961. március 9-i keletű: 105