Esztergom Évlapjai 1983
Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)
főként művészettörténeti stúdiumokkal foglalkozott, felkeresve a jelesebb műemlékeket és múzeumokat. A hagyományt öröklő fivér támogatta ebben, ugyanígy festői ambícióinak valóra váltásában is. Az „Einczingerek" különben az 1700-as évek végén telepedtek le pékműhelyt alapítva Esztergomban, a család izgalmas történetét is Einczinger Ferenc írta meg. A Petőfi és a Vörösmarty utca találkozásánál álló épület pékműhelye sokszor korszerűsödött a közben eltelt közel kétszáz esztendő során, de a kenyérbolt masszív berendezése maga is majdhogy évszázadok eredménye, akár még műemléknek is tekinthető. (Kár lenne felszámolni a pultot és a polcokat, hosszú időn keresztül szolgálták a város ellátását, kitűnő asztaloskezektől származón.) Einczinger Ferenc Babits barátai szolgálatába a telekvásárlás hivatalos lebonyolítása idején került, kapcsolatuk egyre mélyülő barátságnak 1924 -tői tekinthető a két fivér emlékezete szerint. Babitsnak többször voltak segítségére a bővítések és felújítások körül, a hivatalos ügyek lebonyolításában. de a kapcsolat mindegyre szellemivé bontakozott az esztendők során. Hiszen Einczinger Ferenc is mindegyre nagyobb aktivitással kapcsolódott be a város szellemi életébe: a Balassa Társaság egyik alapító tagja lett, majd tevékeny alelnöke. Az elnökkel, dr. Lepold Antal prelátus-kanonokkal bizonyára jól kiegészítették egymást, modern érdeklődésével és tájékozottságával Einczinger képviselhette a „korszerű világi szellemet". így több tárlatot rendez Esztergomban a Társaság képzőművész tasnai és a meghívottak számára, nem kevés bonyodalom előzi és vita követi kezdetben ezeket a kiállításokat. Volt néhány önálló bemutatkozása is impresszionista indíttatású pasztellképeiből és akvarelljeiből; munkáival később többször szerepelt a Nemzeti Szalon kollektív tárlatain. 1928-bap a Képzőművészek Üj Társaságának tagja lett (KÜT), egy esztendő múlva már az Ernst Múzeum különtermében mutatták be a Társaság csoportkiállításán Einczinger műveit. Ugyanekkor egy hannoveri galériában önálló anyaggal szerepel, később többször a Tamás Galéria kollektív tárlatain. „Einczinger Ferenc kiváló amatőrfestőművészünk e hét folyamán négy képét mutatta be az Ernst-múzeum bíráló bizottságának — írja az Esztergom 1928. október 28-i száma —. Lázár Béla a neves műkritikus és maga Ernst Lajos a műveket oly sikerülteknek találták, hogy a jövő kiállítási szezonra az Ernst-múzeumban külön termet ajánlottak fel a művésznek. Aki az Ernst-múzeum jelentőségét és időszaki kiállításainak nívóját ismeri, őszinte örömmel gratulál Einczingernek az elért váratlan siker alkalmából..." A helyi lapokban a festő működéséről még további híradások találhatók, a kortársi képzőművészetről pedig az ő írásai. A Balassa Társaságban előadásokkal, az ismétlődő Szabadegyetemeken kezdetben előadássorozatokkal szerepelt Einczinger. Egyidejűleg tárlatmegnyitókkal és rendszeresen megjelenő írásaival folytat ismeretterjesztő értékű munkát a modern képzőművészetek „helyi befogadása" körül, nem ritkán harcban az elsősorban egyházi indíttatású konzervativizmussal (a „villámhárító" szerepe Lepoldnak jutott), pl. a húszas évek végén, az „aktképek vitájában", egy helybéli tárlat következményeként, így ritkulnak aztán az esztergomi képzőművészeti bemutatók, a vitát 95
