Esztergom Évlapjai 1983

Dr. Bodri Ferenc: Események, kapcsolatok Babits esztergomi életéből (1926—1941)

követő „egyházművészeti kiállításokon'' Einczinger már meg is tagadta részvételét. De írásaiban feltáró és elemző módon foglalkozott a város művelődéstörténeti és művészeti emlékeivel, a kortársi európai és ma­gyar képzőművészettel, a helyi hírlapokban (Esztergom, Esztergom és Vidéke, Esztergomi Hírek, Magyar Sión, Esztergom Vármegye 1920— 1944 között, Szabad Esztergom 1945 után), ugyanígy az Esztergom Év­lapjai című folyóiratban (1925—1938) rendszeresen publikált. Művelő­déstörténeti munkásságának feltárása — különösen a várásatások körüli beszámolók feldolgozása — a helyi kutatás nemes feladata lehet. Városában, majd a budapesti kollektív tárlatokon számos elismerést és díjat kapott, a nyaranként rendszeresen itt időző jóbarátjávai, Kárpáti Auréllal (1884—1963) együtt álmodták, majd szervezték meg a Tamás Galéria modern magyar képzőművészeti bemutatóját 1934 őszén az esz­tergomi Széchenyi Kaszinó (ma ÉDÁSZ-központ, a Kisduna-hídnál) he­lyiségeiben. Babits és a közös jóbarát, az egykori esztergomi tanítóképzős diák, Kár­páti Aurél ajánlásával Einczinger Ferencet 1936-ban a budapesti Vajda János Társaság levelező tagjává választotta, a festőművész székfoglalót Az esztergomi várásatások művészettörténeti jelentősége címmel tartott Budapesten, a májusi előadássorozaton. Ez a társasági tagság nyitotta meg Einczinger művei előtt a Tamás Galéria kapuit. A Tamás Galéria kortársi anyagának esztergomi megnyitásán Lepold és Kárpáti mellett Einczinger is szerepelt: az ünnepi szavak és a tárlat­vezetés között ő tartott a huszadik századi magyar festőművészetről em­lékezetes előadást (1934. október 7.). Ennek részletei az Esztergom ok­tóber 14-i számában olvashatók, egyidejűen és szintén a tárlat körül nem kevés újságcikk Einczingertől és másoktól az esztergomi lapokban. A legsikeresebb kiállító az esztendő nyarán elhunyt, eddig „ismeretlen'' Derkovits Gyula lett, a kollektív válogatás teljes anyaga Esztergomból indult vándorútra az ország városaiba. Babits „esztergomi honfoglalásaiban" — (amelynek főbb eseményeit, 1927 — 1935 között, írásunk előző fejezetei tárgyalták) — Einczinger Ferencnek nagy része volt. A két fivérnek szinte folyamatosan a Völtő itt töltött nyarai napi kényelmének biztosításában, és a minden irányú támogatásra a költő betegségeinek idején — Einczinger Ferenc közvetít a város intézményei és Babits között. „Szóval Feri az igazgatóság jelölt­je volt és a részvényesek buktatták ki... Kicsit savanyú, nem bratyizik, nem ivott..." — olvashatjuk a Beszélgető Füzetek egy lapján (1938. március 31.), ,.Einczinger megmondja, mikorra kapod meg biztosan a pénzt..." (1940. október közepe), „...sokszor üdvözlöm Einczinger Fe­rit, javulást kívánok mielőbb . . ." (1941. május 24.), „ . . . Einczinger Feri ajánlkozott, hogy könyveket küld. Most küldhetné Esetleg van valami detektívregénye is..." (1941 június közepe), „...mutatok egy szép ér­met Ferinek, ha eljön . . ." (június vége), „ .. . Ferikém, egy érmet akar­tam neked megmutatni, nézd. itt van kék tokban! — Hogy tetszik az érem? Berán . . ." (július 2.) „Einczinger Ferenc Beck után szabadon .. ." (július 12.), „Hűtlen leszel hozzám . . ." (augusztus 1.?) — olvashatjuk to­vább, egy valóban eleven és meghitt barátság bizonyítékaként. A „Beck 96

Next

/
Oldalképek
Tartalom