Esztergom Évlapjai 1981

Brunszkó Antal: A területi koordináció szerepe a tanács városfejlesztési terveiben

Brunszkó Antal: A TERÜLETI KOORDINÁCIÓ SZEREPE A TANÁCS VAROSFEJLESZTÉSI TERVEIBEN A tanácsok és a nem tanácsi szervek gazdasági együttműködésének története, illetve az együttműködés történeti fejlődésének kezdete egybeesik a tanácsok létrehozásának idejével; azonban a gazdasági együttműködés leghatékonyabb formai csak a harmadik tanácstörvény — 1971. — után alakultak ki. Az MSZMP KB 1966. május 25—27-i ülésén kimondta és követendő alapelvként leszögezte: „A területi gazdaságpolitikai célkitűzések kialakításában és megvalósításában a tanácsi szerveknek az eddiginél nagyobb hatáskört és önállóságot kell biztosítani, hogy a helyi igények kielégítésében a társadalmi eszközökben rejlő erőket jobban össze tudják fogni és fel tudják használni." Megállapítható, hogy végeredményben e határozat alapján indult meg az önállóbb tanácsi gazdálkodás fejlődése, és a tanácsok saját területük fejlesztésében ettől kezdve váltak igazán érdekeltté. A határozat eredménye volt, hogy az addig megyei beruházásként kezelt fejlesztési keretek a helyi tanácsokhoz kerültek, és ezek — leszámítva a célcsoportos beruházásokat —, önálló rendelkezési jogot nyertek az állami támogatás és a megyei hozzájárulás összegének felhasználásában. Ekkor, az önálló helyi gazdálkodás körülményei között teremtődtek meg a fejlesztési koordináció igazi előfeltételei: a helybeli üzemekkel közösen egyes településfejlesztési célok kitűzése és megvalósítása. Ennek érvényesülése a területi elv alkalmazásának űj, szélesebb körű lehetőségén alapszik. A településfejlesztés ily módon túlhaladta a saját — aránylag csekély — anyagi eszközök mértékéig terjedő lehetőségeket. Ezzel teljesült az az alapelv is, hogy a tanácsok területük fejlesztésének gazdáivá váltak, — eltekintve a kiemelt lakásberuházásoktól. A „terület gazdája" elv magában foglalja azt a legszélesebb körű módszert, ahogy a tanács a saját szervein, intézményein kívül, a területén működő valamennyi gazdálkodó szervvel koordinációs tevékenység révén szervezi azokat a fenntartásokat és fejlesztéseket, amelyek a lakossági igények, társadalmi szükségletek jobb kielégítését szolgálják. ' Természetesen alapvető eszköznek kell tekintenünk mindezek megvalósításában a városfejlesztés tervezési munkáját. A történeti fejlődést tekintve megállapítható, hogy amíg a koordináció nem megfelelő mértékben és nem elég széles területen érvényesülhetett, addig a városi tanácsok a területi gazdasági szervezést csak igen korlátozottan érvényesíthettek, illetve a döntések jelentős része rajtuk kívülálló, gyakran nem is befolyásolható területeken született meg. Az említett párthatározatot követően — ha az anyagi eszközök miatt még korlátozottan is — ez a helyzet igen jelentősen megváltozott. Az együttműködés történeti fejlődésében természetesen határkő az 1968. január 1-i dátum. Az új tervtípus a megelőző időkben készített népgazdasági tervektől eltérően alakította ki a népgazdaság és a mikroökonómiák gazdasági életét. 6