Esztergom Évlapjai 1960

Z. L.: Esztergom az utolsó húsz év művelődéstörténeti irodalmában

porsó történetét Gerevich László foglalta össze (Budapest, 1942.). A Mátyás-kálvária provenienciáját újabban Genthon István határozta meg (Szabad Művészet, 1955. évfolyam.) s kimutatta e műremek felső, gótikus részének XV. századeleji párizsi ötvösműhelyből való eredetét. Bökönyi Sándor a főszékesegyházi kincstár szarvserlegeinek eredetét derítette fel; a bölényszarvak a középkorban kipusztult európai ősbölény utolsó példányaitól származnak (Trinkbecher aus Urhörnern in Ungarn. Saugetierkundliche Mitteilungen, Band IV., Helf 4. Stuttgart, 1956.). Király Ferenc az 1890-es években felszínre került és széthurcolt esztergomi pénzleletnek az 1954-ben az esztergomi Balassi Bálint Múzeumba került anyagát határozta meg, a Berlinbe, Bécsbe és a budapesti Nemzeti Múzeumba került éremanyag egybevételével (Fólia Archaeologica, új folyam, VII., 1955.). Gerevich Lászlóné egyik dolgozata Vásári Miklós esztergomi érsek XIV. századi, Paduában őrzött kódexein keresztül (Művészettörténeti Értesítő, 1957. évfolyam) a középkori esztergomi műveltség felől tájékoztat. Nagyértékű művel gyarapodott Esztergom művészettörténeti-régészeti irodalma 1948-ban, amikor a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában Genthon István másfél évtizedes előkészítő munkája eredményeképpen >— Balogh Albin, Berkovits Ilona, Csányi Károly, Gerevich Tibor, Huszár Lajos és Lepold Antal együttes munkájaként — megjelent a Magyarország Műemléki Topográfiája I. kötete, az Esztergom műemlékei c. mű első része. A kötet a Keresztény Múzeum, a Régészeti Múzeum (1954. óta Balassi Bálint Múzeum), a Főszékesegyházi Kincstár gyűjteményeinek, valamint a Főszékesegyházi Könyvtár illuminált kódexeinek leíró katalógusa, a műtárgyakra vonatkozó teljes bibliográfia felsorolásával. E sorozat-indító kötet élére Gerevich Tibor joggal írhatta: „Méltán kezdhetjük Esztergommal, mert Szent István szülőhelye, az Árpádok korabeli székváros, a mostani főváros után műkincsekben és műemlékekben az ország leggazdagabb városa ... A kötet értékét és érdekét eléggé hangsúlyozza, ha megemlítjük, hogy a Keresztény Múzeum az ország leggazdagabb vidéki múzeuma, a Kincstár világviszonylatban is az elsők közé tartozik, a könyvtár pedig, a kötetek számát tekintve a második, a miniatúrás kódexeket számítva pedig az első helyen áll." Az 1954-ben átrendezett Esztergomi Keresztény Múzeum katalógusát új kutatási eredmények közlésével a képtár átrendezésének irányítója, Katonáné Czobor Ágnes írta meg (Az Esztergomi Keresztény Múzeum kiállításának vezetője. Budapest, 1956 ). Üjabb képtári vezetőt állított össze Mojzer Miklós is, 1958-ban. A Keresztény Múzeum kimagasló értékeinek külföldi ismertetését célzó albumot 1960-ban Zolnay László állította öszsze, az Akadémiai Könyvkiadó számára. A vár és város fejlődéstörténetével a harmincas években öt kutató foglalkozott (Balogh Albin, Lepold Antal, Pleidell Ambrus, Konrád Schünemann, — a berlini egyetem magántanára — és Sinka István.). 1943-ban jelent meg Fekete Lajos munkája: Az esztergomi szandsák 1573. évi öszszeírása, amely a törökkori várostörténet első századára derített fényt. 1944-ben Balogh Albin kísérelte meg a középkori esztergomi latinusok eredete kérdésének tisztázását (Katholikus szemle, 1944. évf. II. szám.). Lederer Emma egyik munkája, — Az egyház szerepe az árpádkori Magyarországon — (Századok, 1950.), már a marxista történetszemlélet módszerével világította meg a magyar egyháztörténet korai századait. 191