Esztergom Évlapjai 1960

Z. L.: Esztergom az utolsó húsz év művelődéstörténeti irodalmában

Jelenlegi várostörténeti ismereteinket és feltevéseinket e sorok írója igyekezett összegezni az említett — Dercsényi Dezsővel közösen írt — Esztergom c. munkában, illetve annak bevezető történeti tanulmányában. A megye, illetve a jelenlegi dorogi járás újkori helytörténetét Bél Mátyás 1730 és Helischer József 1825 körül írt felmérése nyomán kisebb szemelvényes kiadványban foglaltuk össze (Prokopp Gyula—Zolnay László: Bél Mátyás Esztergom vármegyéről. Tatabánya, 1957.). Esztergom c. 1957-ben megjelent kis kiadványunkkal újabb kultúrkalauzt adtunk az érdeklődő kezébe. 1960-ra Az Esztergomi Vár c. kiadványban állítottuk össze az esztergomi Vár történetét és műemlékeit ismertető kalauzunkat. 1960-ban keiül sajtó alá az esztergomi kincstár újabb katalógusa. 1956-ban szerény emlékirattal emlékeztünk meg a tatárjáráskor elhamvasztott Esztergom város második megalapításának hétszázados évfordulójáról (Zolnay László: 1256—1956. Emléklap Esztergom második megalapításának hétszázadik évfordulójára. Budapest, 1957., II. kiadása: 1959.). Irodalom- és zenetörténészeink közül Rajeczky Béni és Lajtha László, Mezey László és Geréb László foglalkozott legtöbbet Esztergom középkori művelődéstörténetével. Balassi Bálinttal és Rimay Jánossal kapcsolatban Eckhard Sándor monografikus művei érintették a XVI. századi Esztergom irodalmának emlékezetét. Irmédi Molnár László hosszú kutatásainak eredményeit foglalta össze Lázár diákról, Magyarország első térképének megalkotójáról, aki egykor Bakócz érsek titkára volt. Kodály Zoltán a Magyar Népzene Tára I. kötetének előszavában (Budapest, 1951—53.) emlékezett meg a reformkori Esztergom vármegye közönségének a Magyar Tudós Társasághoz — a néphagyomány megmentése érdekében tett javaslatáról, mint a magyar népköltési hagyaték megmentésének kezdeményező lépéséről. Babits Mihály esztergomi emlékeit Illyés Gyula adta közre a Babits emlékkönyvben (Budapest, 1942.). Az 1938 óta eltelt huszonkét év e rövid bibliográfiája azt mutatja, hogy Esztergom múltjának, gyűjteményei kincseinek mai szakirodalmunk épp oly megbecsüléssel és éppen annyi munkával adózik, mint a régebbi történeti irodalom. Z. L. 192