Esztergom Évlapjai 1960

B. Koroknay Éva: A lövöldi karthauzi kolostor kötéseiről

helyszínen a templomba beépítve még egy Krisztus monogrammos követ találunk, valószínűleg szintén a kolostorból származott. A szigorú karthauzi rendszabályok két dologban engedtek meg fényűzést: a templom és a könyvtár dolgában. „Libros studiosissime volumus fieri" mondotta a XIII. században Guigo, a karthauzi szabályok írója.

14 Ugyancsak ő írja, hogy „A könyveket mint lelkünk örökös táplálékát a legnagyobb gonddal őrizzük. Sőt újakat is írjunk, mert ha már szóval nem hirdetjük az Isten igéjét, tegyük azt legalább kézzel, az írás által.'"

0 A karthauziak könyvszeretete magyarázza azt, hogy a kolostorokban könyveket is készítettek, s hogy a nyomtatás idejében igyekeztek könyvtárukat nyomtatott könyvekkel gyarapítani. A rend szabályzatából tudjuk, hogy a szerzetesek író-anyagot, táblát, pergament, tollat, krétát stb. kaptak, továbbá ,,De ligatore librorum et fratriibus alys, qui alicui operi mancipantur" megfelelő szerszámokat bocsátottak rendelkezésre.

1

0 A külföldi, elsősorban a német kolostori kötésekről szóló publikációk az utóbbi években láttak napvilágot. így ismertté váltak a német karthauzi kolostorok kötései is.

1

7 A magyarországi kolostori könyvműhelyek mind ez ideig ismeretlenek. Dedek Crescens nem hiszi, hogy a magyarországi karthauziak is olyan komoly irodalmi munkásságot fejtettek volna ki, mint a külföldiek, mert az emlékek bizony csekély számúak. Közhelyként hangzik a Magyarországot ért sok csapást hangoztatni, de ha belemélyedünk egy-egy probléma vizsgálatába, újra és újra látjuk, hogy ez a közhely túlontúl igaz. A magyar kolostorok és könyvtárak történetében szüntelenül meneküléssel, menekítéssel, tűzvésszel, háborúval találkozunk. Az első eset még a szerencsésebb, mert reményünk lehet arra, hogy külföldi könyvtárakban felleljük a valamikor régen oda menekített anyagot. A mai kutatás számára szerencsétlen körülmény, hogy a menekítések, ha országon belüliek voltak, úgy többnyire az egykori Északmagyarország és Erdély felé történtek. Az utóbbi esetben szintén nem volt nagy biztonságban az anyag. Kiragadott példa csak, hogy 1689-ben a brassói könyvtár ég le, az 1658-as tatárdúlás pedig a gyulafehérvári könyvtárat semmisíti meg, végül a II. József féle szekularizáció során elmozdítják a helyükről még azokat a könyvtárakat is, amelyek addig többé-kevésbé fennmaradtak. Ha ezeket a szempontokat figyelembe vesszük, csodálkoznunk kell azon, hogy még mindig mennyi minden maradt fenn, s ha így van, mennyi mindennek kellett lennie. Mint mondottuk, a lövöldi karthauzi kolostor emlékét ma az okleveleken kívül csupán néhány kőemlék őrzi. Valamivel előnyösebb helyzetben van két másik magyarországi karthauzi kolostor, a lechnitzi és főként a menedékszirti, ahol a kolostorra vonatkozó krónika XVIII. századi másolatban fennmaradt. A lechnitziek krónikájáról csak említés történt; hollétéről nincs tudomásunk.

1

8 1

4 Dedek: i. m. 1241. old. 1

0 Dcdek: i. m. 57 old. Constilutiones Guigonis, az 1276-as Antigoné Cons. második részének XVIII. fejezete. 1

6 Dedek: i. m. 57. old. 1

7 Guterstein, (1471 -1496) Köln (1481—1519 és 1508-1548), Nürnberg (1464-1199 és 1487-1516) Olmütz (1481 —1534), Prüll (1463 — 1473) karthauzi kolostorainak könyvkötészeti tevékenységét ismerjük. (Kyriss, E.: Verzierte gotische Einbánde in altén Deutschen Sprachgebiet. Stuttgart, 1954.) 1

8 Menedékszirti krónika, kiadva: Wagner Analeeta II. „Fundatio I.apidis Refugii" c. alatt. XVIII. sz.-i másolata Országos Levéltár Acta Ecclesiastica Camalduliensium de I.eclmicz, 6—10 csomag, 1643-ig terjed. Sokban különbözik az előző példánytól. Dedek: i. m. 243. old. 27