Esztergom Évlapjai 1960

Csillag Gyula: Vastárgyak tisztítása kémiai úton

felelő inhibitor alkalmazása esetén meg lehet akadályozni a színfém leválását is. Az eddig használt kémiai eljárásoknál nem sikerült olyan inhibitort találni, mely a színfém leválását megakadályozná és az oxid tökéletes oldódását ne gátolná. Inhibitorként tíz vegyületnek fémvas sósav általi oldására gyakorolt gátló hatását vizsgáltam meg. A megvizsgált vegyületek a következők: 1. Chinosol 2. p-nitro-8-hydroxy-chinolin kálium-hydrosulfat 3. nátrium-thioglikolát 4. 2,4-dinitro-o-krezol 5. p-Dimethylamino-benzaldehyd-thiosemicarbazon 6. 2-hydroxy-l-naphtaldehid-thiosemicarbazon 7. 1,4-Diphenyl-thiosemicarbazid 8. cyklohexanon-thiosemicarbazon. 9. Benzyl-thiocyanat 10. N-Cyklohexyl-rhodanin. Választásom azért esett elsősorban ezekre a vegyületekre, mert ezek mindegyike kéntartalmú és többségük úgynevezett chelate-komplex képző képességgel rendelkezik. Vizsgálati módszer és eredmények 10 ml 15%-os (súly/térfogat) sósavoldathoz adtam a vizsgált vegyületek 1%-cs oldatának 1,0—0,2—0,1 ml-nyi mennyiségeit. Közvetlen ezután az oldatba helyeztem a 200 mg súlyú teljesen tiszta, oxid nélküli, egymással azonos felületű vastárgyakat. Így a vizsgált vegyületek a rendszerben kb. 1:1000—1:5000—1:10 000 hígításban voltak jelen. A sósav általi esetleges oldás vizsgálata úgy történt, hogy határozott időközökben ezekből a vegyületekből, ill. vegyülettartalmú sósav oldatokból 0,2 ml mennyiségeket adtam 1 ml-nyi 1%-os vizes káliumferrocyanid oldathoz (vörös vérlúgsóhoz). Amennyiben a vastárgyak minimális oldása is létrejött — tehát, ha a HC1 oldat ferro ionokat tartalmazott — azonnal intenzív sötétkék színű, finom eloszlású csapadék, úgynevezett turnbulkék

8 keletkezett. Az első oldási vizsgálat a sósav négyórai behatása után történt, az ezt követőek pedig nyolc, tizenkettő és tizenhat óra múlva. Ezen vizsgálati módszer alkalmazásával a következő megállapításra jutottam: a vizsgált anyagok kczül csupán a p-Dimethylamino-benzaldehyd-thiosemicarbazon és a Benzyl-thiocyanát volt képes a vastárgyak (HC1) sósav általi oldásának megakadályozására, mégpedig az első anyag 1:1000, az utóbbi pedig 1:5000 hígításban, még a tizenhat órai behatás esetén is. A többi vegyület e szempontból az alkalmazott legalacsonyabb hígításban és behatási idő esetén — 1:1000 hígításban, négy órai behatás után — teljesen inaktívnak bizonyult. Ugyanakkor vizsgálatokat végeztem, hogy az említett két aktív anyag nem gátolja-e meg egyszersmind a vasoxidnak (vagyis a rozsdának) az oldódását. Az alkalmazott módszer azonos volt az előbb ismertetettel, csupán azzal az eltéréssel, hogy most tiszta, oxidmentes fémtárgyak helyett erősen rozsdás vastárgyakat alkalmaztam a kísérlethez. A kapott eredmények azt mutatták, hogy a rozsda a fémtárgyakról 10—30 percen belül a 8 Gróh (iu-: Szervetlen kémia. Bp., l(Mr>. 221. old. 140