Esztergom Évlapjai 1960

Csillag Gyula: Vastárgyak tisztítása kémiai úton

VASTÁRGYAK TISZTÍTÁSA KÉMIAI ÜTŐN Régészeti ásatásokból előkerülő anyag zömmel kerámia és fém. A fémanyagon belül legtöbb a vaslelet. Éppen ezért múzeumainkban komoly probléma e nagytömegű anyag feldolgozása, konzerválása. Az eddig alkalmazott eljárások lassúak, költségesek és emellett drága eszközök beszerzését teszik szükségessé (volt és ampermérő, egyenirányító, elülső üvegfallal ellátott vastartály, vacuum készülék). A legújabb konzerválási eljárások elektrokémiai vagy mechanikai tisztítást igényelnek. A mechanikai úton történő tisztításnál a tárgyakat nagy külső fizikai behatások érik (kalapáccsal való ütögetés, kaparás, elektromos motorral hajtott tisztító kefék stb.), melyek a tárgyak épségben-maradását veszélyeztetik. Az eddig alkalmazott kémiai és elektrokémiai tisztítási eljárásoknál elkerülhetetlen volt, hogy az oxiddal együtt a tárgyról bizonyos mennyiségű színfém le ne váljék. E hátrány mellett mégis előnye e két utóbbi eljárásnak az, hogy a tárgyakat nem érik olyan külső fizikai behatások, mint a mechanikus tisztítási eljárásnál. A fémtisztító eljárások közül vastisztításnál a következő eljárásokat használták, ill. használják: mechanikus (ütögetés, kaparás, elektromos motorral hajtott tisztító korongok), elektrokémiai (Krefting,

1 szénrudas egyenáramú szovjet,

2 vaslemeztartályos egyenáramú svájci,

a vaslemezes egyenáramú angol),'

1 kémiai (kénsavas-foszforsavas német,

5 kénsavas szovjet,

6 kénsav-foszforsavas lengyel

7). Mint már fentebb említettem, ezeknél az eljárásoknál vagy a tárgy épsége volt veszélyeztetett, vagy a használt módszer következtében a színfém felületéről leválás történt. A vázolt eljárások nehézkességei, hátránya és költséges volta késztetett arra, hogy egy olyan eljárást dolgozzak ki, mely az eddig használt módszerek hátrányait kiküszöbli. A három módszer — mechanikus, elektrokémiai, kémiai módszer — közül a kémiait választottam, oldószerül pedig a kénsav és foszforsav helyett a sósavat alkalmaztam. Szükségesnek tartom megemlíteni, hogy a sósavnak a kénsawal szembeni használata sokkal előnyösebb, mert oldás közben kálciumsók nem válhatnak ki, nem rakódhatnak a tárgy felületére és így nem is akadályozhatják az oxidréteg tökéletes eltávolítását. Meg1 Rathgen F.: Die Konservierung von Altertumsfunden. Berlin, 1920. 58 — 63. old. 2 Csilla a Gg. — Szalay 7..: Szovjet múzeumok restaurálási módszerei (Kézirat.). 3 Schnriilrr II.: Metallkonservierung. .Jber SLM. 1953. * Plenderleiíh II. ./. : The conservaticn of antiquities and works of art. London, 1956. 194. old. 5 Berce fí.: Eisenkonservierung. Eisenkonservierungkurs im Bundesdenkmalamt. Wien, 1955. Csilláit ('!/. — Szalay /..." i. m. 7 Butnicki S.: Vorbereitung von Oberíláchen der Scliiffsbleche vor der Aufbringung von Uberzügen in Stocznia Gdanska. Korrosionstagung —Budapest. Bp., 1958. 96. old. 139