Esztergom Évlapjai 1960

Horváth Béla: Kernstok, a demokratikus forradalmár

KERNSTOK. A DEMOKRATIKUS FORRADALMÁR Zavarba ejtő feladat megrajzolni Kernstoknak (22. kép), ennek a nagyszerű embernek és kiváló művésznek igazi alakját. Élete, művészete hirtelen fordulatainak, mély megrázkódtatásainak sodrában, ellentmondásai mélyén nehéz megtalálni és nyomon követni azt a mindig jelenvaló egységet, mely annyira sajátja. Tragikummal teli egység, mely feszül, izzik s mindig szétvetni kész önmagát. Lobogó temperamentum, mely végül is önmagába hamvad. Élete, művészete szakadatlan külső és belső küzdelem új gondolati, érzelmi és művészeti értékek után. Nemcsak művész. író, politikus, gondolkodó és gazda; nagy tettek várományosa, kinek minden vágya elsősorban festői, képi kifejezésre kívánkozott. Csak akkor nyúlt ecsethez, ha érezte magában a „Daimon"-t, ilyenkor aztán dolgozott szakadatlan, egészen addig, míg képbe nem zárta, úgy, hogy onnan ki akarjon törni, hízelegjen vagy megdöbbentse a nézőt, de éljen és hasson. így jött létre a „Szocialista agitátor", a ,.Szilvaszedők", a „Lovasok", az „Űrvacsora" és sok más műve, mind-mind más, egymástól teljesen eltérő vagy éppenséggel ellenkező mű, de bármennyire új és szokatlan is, hinni kellett nekik, nem lehetett kitérni hatásuk alól, szuggesztív erejük fogva tartotta azt is, aki nem rokonszenvezett művészetével. S amikor nem volt ez a „Daimon", úgy érezte, élni sem érdemes. Innen is azok a hatalmas nekilendülések s nem egyszer tragikus megrokkanások, a lázas munkakedv vagy az ődöngő semmittevés. Belső kényszer űzte kifejezni önmagát, érzelmeit, gondolatait, s mert mélységesen emberi kérdések foglalkoztatták, mélységesen emberi lett művészete is. Vallomásra késztető indítékai közt legfontosabb talán nemzetével, népével való bensőséges együttérzése, mely ott van minden képében, szavában, mondatában. Életének sorsfordulatai, keresése, vajúdása, felemelkedése és összetörtsége korának s a szűkebb közösségnek: nemzetének, népének az egyénben jelentkező s általa kifejezésre jutó sorsfordulatai, keresése, vajúdása. E vajúdás kínos s gyakran tragikus is, de tisztulási folyamat, melynek eredményeként az emberiség soha nem tapasztalt lehetőségei kell, hogy kibontakozzanak. Kernstok tudta ezt, s minden igyekezetével azon volt, hogy ebből mielőbb valóság legyen. Nem tért ki a kor, a nemzet nagy kérdései elől. A forradalmár biztonságával, erejével és egyértelműségével adta meg igenlő vagy tagadó válaszát. Mert forradalmár volt ő, a magyar festészet Ady Endréje, ki a demokratikus forradalom legszélsőbb hadállásaiból küzdött a társadalmi s művészeti haladásért. Forradalmár volt, s nem csupán a festészetnek, de forradalmára annak a nagy történelmi átalakulásnak, mely alapjaiban forgatta föl a magyar társadalmat 1918—1919-ben. Mint ember 105