Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

Eszfergom vidékének honfoglaláskori múltja. 97 Mojmir uralma ekkor már letünőben volt. A végnapjait Kézai Simon és Kálti Márk krónikások Marót nevéhez és a Bánhidánál vívott ütközethez kötik. Elbeszélései csaknem teljesen azonos, épen azért a következőkben csak a Képes Krónikát idézzük: „Támada végre egy fejedelem Lengyelországban Szvatoplug nevezetű, Marót fia, ki Braktát meghódítván, a bolgárokon és morvákon uralkodik vala, ki Pannoniában is a hunok kiveszte után hasonlóan kezde uralkodni. Ezt a Szvatoplugot a magyarok Erdélyből és az Ung vize mellől különféle ajándékokkal édesgetvén és követeikkel kikémlelvén, miután katonaságát csekélynek tapasztalták, hirtelen megtámadván, Bánhida körül, Tata mellett, egy városban, melynek romjai máig is látszanak, egész katonaságával elvesztették, s így Pannónia említett népein, kiket Marót fia elterjesztve meggyarapított vala, elkezdének uralkodni. Némelyek azt mondják, hogy a magyarok második bejövetelökkor Marótot, nem Svatoplugot találták Pannoniában, mint fejedelmet. Ez onnan eredhet, hogy atyja Marót nagyobb hírű vala, de mint elaggott öreg azon várban nyugszik vala, melyet Veszprémnek hívnak, s meghallván a szerencsétlenséget, mely fián esett, fájdalmában rögtön halállal végezte életét, fia pedig az uralkodásban új ember vala." (Márk Krón. 10. i) Pannónia elfoglalását Márk krónikája is Árpád nevéhez fűzi, aki Kusidot küldötte el követségbe a tartomány, Szvatoplug nevezetű fejedelméhez, aki „azután haddal állott ellen Árpád vezérnek, illetve a magyaroknak, akik e közben a Duna mellé érkezének és a gyönyörűséges mezőn hajnal hasadtával harcra kelének. Az Úr segedelme vala pedig a magyarokkal, kiknek színétől az említett fejedelem futásnak eredt, kit is a magyarok a Dunáig űzének; ott aztán ijedtében a Dunába szöktette, s annak sebes vizébe fullada. S miután ez az Árpád a többi magyarokkal, mint föntebb mondva van, Szvatoplugot legyőzte és megölte, táborba szállá a Noéhegyen közel Fejérvárhoz, s ez az első hely, melyet Árpád magának választott Pannoniában, ahonnan Fejérvár városát is Szent István király ott közelében telepítette" (Márk Krónikája 13. f.). Kézai Simon és Kálti Márk királyi jegyzők fentebbi előadásaiból tényként állapítható meg, hogy Pannónia bírásáért a magyar és morva vezérek között döntő ütközetre került a sor Bánhidánál, mely helyet Márk közelebbről is meghatároz „circa pontem Bani, juxta Tatam." E nagy csatának az emléke a Dunántúlon a hagyományban élt. Onnan tudhatták azt Kézai és Kálti is, akik szintén dunántúliak voltak. Hallottak ott Szvatoplukról és Marotról is beszélni. A bánhidai csatát Árpád vezér Mojmirral, az öreg Szvatopluk fiával vívta meg. Ezt hívta a nép Marótnak; míg ennek apjáról az öreg Szvatoplukról azt beszélték, hogy Veszprém várában élt és ott halt szörnyet, amikor a fia vereségét meghallotta. Sajátságos, hogy a sokkal előbb élt Anonymus, Béla király névtelen jegyzője, szintén Marótról (Menu—morout) beszél, mint az ország uralkodójáról, de az nem ezen a vidéken, hanem „Byhor várában" élt és székelt. Uralma nemcsak a Tiszántúlra, hanem Zalán földjére, vagyis a Duna-Tisza közére is kiterjedt. Az is sajátságos, hogy e nagyhatalmú Ménmarótot Anonymus mindvégig gyáva vezérnek tünteti fel. 7