Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál Árpád vezér követeket küldött hozzá ajándékokkal, hogy engedje ét neki a Szamos vizétől a nyiri határszélig és a meszesi kapuig terjedő földet. Ménmarót tagadó választ ad, mert „azt is nehezen szívleli, hogy Szálán vezér igen nagy földet adott neki." Midőn azonban azt hallotta, hogy Árpád előtt az ő népei meghódoltak, „oly nagy félelem lepé meg, hogy a kezét sem meré fölemelni." (Anon. 11., 19. és 20.) Anonymus művében beszél ..Pannónia földúlásáról" is, hogy Árpád vezér és nemesei a sereg harmadrészével miként indultak el Ecilsburgból (Óbuda) a Dunántúl meghódítására. „S Árpád vezér kelet felé Elődnek, Szabolcs atyjának nagy erdőt ada, amelyet most Vértesnek neveznek, a németek itt elhányt vértjeiről. Ezen erdő aljában a Fertő-mocsár mellett Csák, Szabolcs unokája, sok idő múlva várat épitett (Csákvár). Árpád vezér és nemesei így menvén, táborba száljának Szent Márton hegye mellett, és Szabaria forrásából mind ők, mind barmaik ivának, és a hegyre fölmenvén s Pannónia földjének szépségeit látván, fölötte örvendének. S innen megindulván, a Rábáig és Rábcáig jutának, a szlávok és pannoniabeliek népeit és országait dúlák s tartományaikat elfoglalák, de a muramelléki karanténok határszéleit is gyakori becsapásaikkal rabiák. Onnan menének Attila király városába (Óbuda) és szállanak alá Sepel (Csepel) szigetébe, ahol a vezér neje és más nemesek nejei voltanak. S azon esztendőben nemzé Árpád, vezér Zulta (Zoltán) nevezetű fiát." (Anon. 50. fej.) Árpád vezér azután Ménmarót ellen küldé seregét, aki amidőn Pannónia elfoglalását meghallotta, „a vitézeinek sokaságát Byhor várában hagyván, maga feleségével és leányával színök elől megfutamodván, az Igfon erdejében kezde lakozni." Anonymus a továbbiakban Bihar vára ostromáról ír, hogy a magyarok és székelyek miként töltötték be a várárkokat és támasztották a létrákat a falak megmászásához, amit a várbanlévők látván, a vár kapuit kinyitották és mezítláb járultak az ostromlók vezéreihez, hogy ezek rajtok megkönyörüljenek. „Ezeket meghallván Ménmarót, aki Árpád vezérnek a követei által „bolgár szívvel" kevélyen izenve azt mondta vala, hogy egy marok földet sem fog neki átengedni, most legyőzetve és leborulva a követek által egész országát Árpádnak, a leányát pedig Zultának adni nem kételkedék." (Anon. 51.)

1 Anonymusnak e meseszerű elbeszéléseiből, hely- és névváltoztatásaiból alig lehet a valóságot kihámozni. Annyi tény, hogy az általa nevezett Ménmarót az ország nagy része fölött uralkodott. De az korántsem volt bolgár, hanem, Melich János nyelvtudós megállapítása szerint morva, mert a Marót név nem más, mint a morva népnév változata. Anonymus is az ország uralkodóját e néven nevezi. Kézai Simon és Kálti Márk azonban már a valódi néven Szvatopluknak nevezik őt, akiről tudjuk, hogy Nyitrán székelt és nem „Byhor várá"-ban, amely nem lehetett kőfalakkal, kapukkal biró és létrákkal megmászható vár, hanem a mai nap is látható, a bényihez hasonló egyszerű földvár. Ebben egy birodalom fejedelme nem lakhatott. 1 Lásd Béla király Névtelen jegyzőjének könyvét a magyarok tetteiről. Szabó Károly fordítása. Magyar Könyvtár 30. szám.