Esztergom Évlapjai 1938
Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja
100 Sinka Ferenc Pál meg a valóságnak, mert mindössze csak az történt, hogy az őket is támadó magyarokat vászonneműekkel látták el, „hogy a vadságukat némikép lecsillapítsák." Ellenben az a valóság, hogy a szlávok már anynyira összekeveredtek a magyarokai, hogy pogánymódra ők is lenyíratták fejüket: a magyarokkal együtt támadják a keresztényeket, akiket leöldösnek, tisztes férfiakat és nőket fogságba hurcolnak, otthonukból elűznek és vagyonoktól megfosztanak, az Isten házait felgyújtják és lerombolják, úgy, hogy a legnagyobb provinciánk (Pannónia) területén alig van már ép templom. Erről a kinevezett püspökök is tanúságot tehetnek, akik napokig utazhatnak, míg ép templomra találnak. Isten a tanú, hogy ők nem rábeszélni, hanem az itáliai útjuktól visszatartani akarták a magyarokat. A sérelmes rendeletnek hatályon kívül való helyezését kérik. 1 Mily eredménnyel járt a felirat, nem tudjuk, mert IX. János pápa még az év juli 6—26. között meghalt. Annyi azonban tény, hogy a magyarok az akkor még élt Arnulf császár tudtával, sőt kérésére mentek Itáliába, hogy támadásukkal Berengárt császárrá való megkoronáztatásában megakadályozzák. Egy évig pusztítottak Olaszországban. Amidőn meghallották, hogy Arnulf már nem él, 900 év tavaszán békét kötöttek Berengárral, aki ajándékokkal látta el őket, sőt kezeseket is adott, csakhogy gazdag zsákmányukkal hazamenjenek — Pannóniába. mely tulajdonkép már az övéké volt. 2 A honfoglalás során Dunántúl nagyrészének megszállását történetíróink 900. év derekára teszik. Ezen évben tért vissza Itáliából a lovas magyarság, mintegy ötezren, s ekkor kelt át népével Árpád vezér is a Dunán és hatolt be Pannoniába. Az ő törzse Székesfehérvár vidékén és ettől délre telepedett le. Nemzetségéből Veszprém felé a Bakony erdős vidékére (Jutás) és Tolna felé, a Csepelszigetre és Solt vidékére is jutott. A Vértes aljában szállolt meg Előd, míg Kurzán Ó-Buda környékén rendezte be tanyáját. Mindez, a túlerővel szemben, a szlávok ellenállása nélkül történt. Bajorország Arnulf haláláig mentes volt a magyarok támadásától. Most azonban lovasságuk keresztül nyargalva az Ostmarkon, Linz tájékáig is elkalandozott s onnan zsákmánnyal tért vissza. Egy másik csapat garázdálkodásának Luitpold őrgróf és a passaui püspök vetett véget (900. nov. 20.). Ennek dacára a magyarok 901. év tavaszán Karinthiába is betörtek. 3 Mindezek arra birták a bajorokat és a morvákat, hogy a közös ellenség ellen összebéküljenek. A pártütő Isenrich is kegyelmet kapott. II. Mojmir és főemberei a passaui püspök kezébe tették le a hűségesküt. 4 A magyarok további honfoglalását azonban már sem a m orvák, sem a bajorok nem voltak képesek megakadályozni. A következő 902. évben átkeltek a Dunán és elfoglalják a Morva, Vág és Nyitra vidékét. 1 Theotmár levele : Fejér György Cod. dipl. 1. 230-233. 1. 2 „Pannoniam ex maxima parte devastantes . . . Redierunt, unde venerunt, ad sua, in Pannoniam". Annales Fuldenses ad Annum 900. Magy. Honf. Kútfői 318 és 319. 1. 3 Annales Fuldenses, ad Annum 900 és 901. Magy, Honfogl. Kútfői 319. 1. 4 Dümmler: Geschichte des ostfrankischen Reichs, II. 514. 1. (Pauler által idézve.)
