Esztergom Évlapjai 1938

Sinka Ferenc Pál: Esztergom vidékének honfoglaláskori multja

100 Sinka Ferenc Pál Ez a nagy vereség, más részről a bessenyők támadása késztette Árpádot arra, hogy megmaradt népének új hazát keressen. A hazai krónikák a Vereckei-szoroson hozzák be a magyarokat az új hazába. Hóman Bálint szerint azonban a kétfelé szakadt magyarság a Kárpátokon keresztül nemcsak egy helyen, hanem a Bug és a Dnyeszter vidékén lakó törzsek a Vereckei-szoroson át jöttek az új hazába, a Prut, Szeret és az Aldunánál lakó törzsek a Tölgyesi-, Gyimesi, Ojtósiés Bodzái szorosokon vergődtek át Erdélybe a Maros és Olt felső folyásához, más törzsek pedig a Vaskapunál jutottak a Cserna és onnét a Temes völgyébe.

1 Pauler Gyula, a Magyar Tudományos Akadémia tagja javaslatára az országgyűlés a honfoglalás évéül Kr. u. 895-öt fogadta el, és a magyar nemzet annak ezeréves emlékét 1896-ban ünnepelte meg. A honfoglalás idején Németországban Arnulf (887—899), Franciaországban Odo párisi gróf (887—898) és Görögországban VI. (Bölcs) Leo (886—912) uralkodott, mely utóbbi fiával, Konstantinos császárral együtt megbecsülhetetlen feljegyzéseket hagytak hátra a honfoglaló magyarokról.

2 A honfoglalás sem történt egy-két év alatt- A Vereckei-szoroson átjött magyarok a Felső-Tisza völgyén, az Erdélybe hatolt törzsek pedig a Maros és Olt völgyén nyomultak a az ország belsejébe. Első dolguk a Tisza— Maros vidékének, valamint a Tisza—Duna közének elfoglalása volt. A Dunántúlt is magában foglaló Moravia meghódítására csak azután került a sor. Arnulf császár, akinek azelőtt minden törekvése a morva birodalom megdöntése volt, 897-ben betegsége miatt az uralmat bizalmas embereivel megosztani kényszerült. Szélhűdés érte és tehetetlenül töltötte napjait Regensburgban. Privina egykori tartományának kormányzását Brászláv hercegre bízta. A német-frank birodalomnak Ennstől keletre eső nagyterjedelmű tartományait, egészen a Dráváig, csaknem teljes hatalommal Aribó őrgróf uralta. Szvatopluk halála után a fiai közt már egy év múlva megkezdődött a viszálykodás. Az ok nyilvánvaló. Mojmir „nagyfejedelem" egyeduralomra és a németektől való függési viszony megszüntetésére törekedett. Ellenben a nála sokkal fiatalabb öccse, Szvatopluk, a hűbéri viszonyban kereste az uralma fennmaradásának lehetőségét. A testvéri gyűlölködés 898-ban már nyilt háborúban tört ki, emiatt Wiching püspök sem maradhatott meg székhelyén, hanem Regensburgba keltett költöznie, ahol Arnulf császár kancellárja lett. Mojmir a magyarokkal szövetkezett és megkezdte a testvérháborút. Az öccse pedig Arnulf császár segítségét kérte, aki unokaöccsét, Luitpoldot és Aribót bízta meg Szvatopluk támogatásával. A véres háború két éven át váltakozó szerencsével tartott. A bajorok három ízben vezettek hadjáratot a morvák ellen, mindannyiszor iszonyú pusztítást vittek végbe, de Mojmir uralmát megtörni mégsem tudták. Sőt a nagyfejedelemnek 899-ben sikerült az uralmát a Dunántúlon egészen a bécsi erdőig kiterjeszteni. Zentobolchus (II. Szva1 Hóman—Szekfű : Magyar Történet 1. 90—91. 1. 2 Bölcs Leo: „Haditaktikájáénak XVIII. fejezete. Magyar Honf. Kútfői 31—37. 1.