Esztergom Évlapjai 1938
Dr. Balogh Albin: Esztergom Szent István korában
Esztergom Szent István korában. 59 megfeledkeznünk arról az alkotásról, mely csak közvetve köszöni létét a Szentkirálynak. Szent István felesége, Gizella királyné Isten szolgálatára készült és ifjúságának jelentékeny részét a regensburgi benediktinus apácák között töltötte. Esztergomba jutva sem nélkülözhette a megszokott környezetet és az apácák finom kézimunkájára egyébként is szüksége volt, hogy az újonnan alapított egyházak fölszerelésére egyházi ruhákat készítsenek. Igaz ugyan, hogy a veszprémvölgyi apácák e tekintetben rendelkezésre állottak, de a munkához kevesen voltak és a királyné az év nagyobbik részét kétségtelenül Esztergomban töltötte. Föltehető volt tehát, hogy ily apáca-kolostor Esztergomban is volt, de okleveles adat csak a XII. századból szól az esztergomi apácák apátságáról. Igaz ugyan, hogy II. Béla ebben az oklevélben olyan gyűlésről tudósít, melyet országos jelentőségűnek kell mondanunk. Eszerint a szigeti apácáknál 1136-ban előkelő urak nagyszámú gyülekezete volt jelen a királlyal együtt. Lehetetlen feltételeznünk, hogy ha ilyen nagyobb alapítás II. Béla korában történt volna, annak az oklevélben nem lenne valamiféle nyoma. Minthogy pedig nagyobb épületnek és előkelő kolostornak kellett lennie, ahol az ország nagyurai gyűlést tartanak, az alapítást, mint magától értetődő dolgot, csak abban az esetben vehetjük föl, ha ezt nagyon messze időkbe, nevezetesen Szent István idejébe visszük vissza. Az alapító azonben közvetlenül nem a Szentkirály, hanem a felesége, akinek emléke később nemcsak elmosódott, hanem egészen kedvezőtlen megvilágításba került. így érthető, hogy az alapítóról a későbbi idők egyáltalán nem szólnak. A föltevés igazolására most már ásatások voltak hivatottak. Az esztergomi sziget nagydunaparti oldalán a Valentinianus-féle nagy limesépítkezésre valló hatalmas várfal volt megállapítható, ezzel tehát meg lehetett határozni a sokáig keresett római castellum fekvését. A római falak közelében jellegzetes középkori építmények alapfalai is megállapíthatók voltak. Egy rövid próbaásatás a magyar középkor különböző időiből való, nevezetesen köztük a román-stílus korára jellemző építkezéseket, továbbá későbbi átépítéseket mutatott ki ezen a helyen. Egészen megbízható korhatározóknak azonban mégsem a falakat, hanem az épület mellett elterülő, nagykiterjedésű sírmező leleteit vehetjük. A sírok legnagyobb része föl volt dúlva, de akadtak egészen érintetlen sírok is. Es íme az egyiken Kálmán, a másikon Szent László dénárja került elő, mig későbbi éremleletek e helyen egyáltalán nem voltak találhatók. Ha ehhez hozzávesszük, hogy nálunk a XI. században kőből épített és különösen olyan nagy gonddal épített sírokat, mint ezek, csak előkelő emberek számára készítettek, ezek között pedig földsír egy sem akadt, egészen világos, hogy a kolostornak a XI. században egyházával együtt állnia kellett és nevezetesen Szent István korában a régi római építmények védelme alatt és fölhasználásával épült. Ez a szigeti kolostor is egyik jelentős emléke a Szentkirály országépítő tevékenységének, mely munkatársaival, ebben az esetben a jámborlelkű Gizellával szentélyeket emelt Istennnek, otthont a munkának, várat a keresztény lelkiségnek, hogy emelje, gazdagítsa nemzetét nevezetesen szülővárosát, Esztergomot, s ezzel erősítse a magyar hazát
