Esztergom Évlapjai 1938

Dr. Balogh Albin: Esztergom Szent István korában

Esztergom Szent István korában. 57 A várhegy platójának északi oldalán az érsek és papjai, valamint az egyházi intézmények nyertek elhelyezést. Az érsek maga is Szent Benedek rendjéből való szerzetes, papjaival valósággal kolostori életet élt. A kánonok szerint együtt élő papok, akik között többen szintén benediktinusok, claustrumban, kolostorban laknak, közös az étkezésük, valószínűleg a hálótermük is. Ők teszik az érsek udvari papságát, nekik kell gondoskoskodni az iskoláról (magister-mesterkanonok), és itt különösen nagy gondot kell fordítaniok az énekre (cantor-kanonok). Ebben az iskolában nevelkedik az új papi nemzedék, tehát az ő számukra szintén megfelelő lakásról kellett gondos(Az esztergomi iskola leginkább papnövendékeket nevelt, mert Nagy Károly schola Palatinájához hasonló intézményt föltételezni Szent István koréra még nagyon is időelőtti volna.) A kolostor elmaradhatatlan része volt a szegények és betegek elhelyezésére szolgáló hospicium. Az északi részen eszerint elég sok épületet, illetve terjedelmes épületcsoportot kell fölvennünk. Sajnos, az ásatások eddigelé az északi oldalon még nem hatolhattak mélyebb rétegekbe s így a Szent István-kori építkezések méreteiről és alakjáról nem lehetett megközelítő képet sem alkotni. Minthogy pedig a Krey-féle 1756. évi fölmérés tanúsága szerint a várhegy északi oldalán a XVIII. században is kaszárnyaszerű épület állott, föltehető, hogy e magasabban fekvő területek most is megőrizték a Szent István-kori építkezések alapfalait. A várhegy közelében kelet felé a Szent György-hegy állott. Itt volt a római temető, mely áthúzódott a Szent Tamás-hegyre is. A vár planirozása alkalmával a Szent György-hegy jelentékeny része is elpusztult. így ennek a hegynek Szent István-kori szerepéről közelebbit nem tudunk. A várhegytől nem messze van a Hévíz. Szenttamáshegy alján feltörő meleg források jelentékeny tavat alkottak, melyből patak folydogált a Kisduna felé. A patak és tó neve Tapolca, Toplicha, ismét szláv név, de délszláv jellegű. Nagyobb település e helyen nem volt, mindössze egy-két szolgacsalád a királyi udvar szolgálatára. A suburbium, a váralja nem éppen a várhegy alját jelentette, hanem inkább a várhegyen kívül és közelében lévő telepeket, első sorban azt a gazdasági telepet, mely a későbbi királyváros területén alakult ki. Itt a helyi hagyomány is segítségünkre jön. A mostani járásbíróság udvarán lévő kút vizéről azt tartja az esztergomi helyi hagyomány, hogy Szent Istvánt annak a vizével keresztelték. Ennek hitelességét nehéz volna ugyan igazolni, de lehetetlenség nincs benne, tekintettel arra, hogy az esztergomi kútvizek általában kevéssé egészségesek, ennek a kútnak a vize pedig igazán kitűnő. Ha már most Esztergom középkori topográfiáját nézzük, azonnal szembeötlik, hogy ezen a helyen az egész középkoron át folyton szereplő és kiváló jelentőségű királyi épület állott, melyet Zenye palotájának, Szenye úrnő palotájának, de mindig palotának mondanak, legtöbbször magyar elnevezéssel. III. Béla pl. egy vasárnap az ispánok és más urak társaságában egy tölgyfa alatt ülve meghallgatta Kaba urat és az urak beleegyezésével jóváhagyta Pannonhalma javára tett rendelkezését és azonnal meghagyta Pál prépost királyi