Esztergom Évlapjai 1938
Dr. Lázár Andor: Az első magyar király országlási alapelvei
X politikájának atyjánál még sokkal öntudatosabb és hatalmasabb folytatója. Minden igyekezete a magyar nemzet önálló és független állami létének a kifejlesztésére irányul. A keresztény Egyház megalapítására, a krisztusi hit terjesztésére Magyarországba jövő egyházi férfiak olasz, francia, német és szláv eredetűek. A cluny-i kolostor szelleme, a Monté Cassino-i bencés apátság regulái terjednek el nálunk is. Szent Adalbert prágai püspök, a fehér horvát hazafi, velencei Gellért csanádi püspök, Anasztáz és Ascherik apátok, a francia Bonipert pécsi püspök, !'a krisztusi hitet terjesztve nem állottak semmiféle világi hatalom politikai szolgálatában, hanem a kereszténység egyetemességének voltak hirdetői. Szent István első kancellárja, törvényeinek írásbafoglalója valószínűleg bajor szerzetes volt. De természetes is, hogy a királynéval udvari népek, a szomszédság folytán pedig germán lovagok is kerültek a magyar királyi udvarba. Szent István király törvényalkotását nem szabad a mai mértékkel mérni. Az államigazgatásban írásbeliségről szó sem lehetett, hiszen az írás-olvasás tudománya még csak igen kevesek, a papi emberek kiváltsága volt. A régi magyar intézmények, a magyar családi és örökjog a nemzetségi birtokjog szabályai benne éltek a köztudatban. Törvényi szabályozásra főként az újszerű intézményekkel kapcsolatban volt szükség, amelyekre vonatkozólag szokás útján még nem fejlődött ki jog. Ilyen újszerű intézmény volt a keresztény vallás és a katolikus Egyház, mely egyetemes jellegénél fogva azonos törvények alkotását igényelte. Természetes tehát, hogy első királyunk egyházi vonatkozású törvényei sokban egyeznek az egykorú egyházjogi szabályokkal, melyeket különböző capitularék, zsinathatározatok, decretumok és gyűjtemények tartalmaznak. Törvényeinek az Egyházra vonatkozó szabályai magukon viselik az írásba foglalóknak az Egyház megerősítésére vonatkozó meggyőződéses óhajtásait. De magukon viselik a törvények büntetőjogi részei a magyar elgondolásokat is, főleg a váltságszabályozásoknál. A magánjogi szabályok közül az örökjognak az egyéni magántulajdon elvei szerinti szabályozása jelenik meg új intézmény gyanánt, a nemzetiségi közös birtoklással szemben. Az adománybirtok alakjában kifejezésre jutó egyéni magántulajdon, később a Nagy Lajos korában szabályozott ősiség intézményéből átitatva a régi magyar nemzetiségi birtokokra vonatkozó öröklési szabályok átvétele révén összeolvad a nemzetiségi ősi vagyonjoggal, melynek közös jellege lassankint, főként a birtoklás szempontjából megszűnik. SzentJ.István államvezetési bölcsessége a királyi magánvagyonok és alattvalók igazgatásának később teljesen közjogivá alakult megszervezésében, a vármegyerendszer kiépítésében, s az egyházi szervezetnek az önálló független országok egyházaira megkívánt módozatok szerinti i megalakításaiban nyilvánult az idők folyása során legviharállóbbnak bizonyult módon. Önállóságra és függetlenségre törekvő akarata nyilvánult meg
