Esztergom Évlapjai 1938

Dr. Lázár Andor: Az első magyar király országlási alapelvei

Az első magyar király orszéglási alapelvei. XI abban, hogy királyi koronát a francia Sylvester pápától kér, hogy így a korona hatalmát az Egyház egyetemessége és nem politikai irányt, vagy alávetést jelentő ereje adja meg. Függeleníti ezzel magát és Egyházát a szász császárok. Nagy Ottó és II. Ottó befolyásától, de biztosítja országának függetlenségét és önállóságát a német császárok és bizánci császárok világhatalmi vetélkedésében is, nem állván egyiknek sem a szolgálatába, hűbéresi alávetettségébe. Pedig ebben az időben a cseh és lengyel fejedelmek is hűbéresei a német császárnak. Önállóságra és függetlenségre törekszik a franciabarát velencei Orseolo-házzal kötött rokonság ápolásában, mert így biztosít a szintén rokoni viszonyban lévő Kresimir horvát király segítségével Magyarországnak kijáratot a tengerhez, s ezzel a dél és délnyugat felé szabad össszeköttetést a távolabbi nemzetekkel. Es az első magyar király mikor így megágyazta országa önállóságának, szabadságának és függetlenségének biztosítékait, nyugodtan fogadhatta királyi módon vendégül az udvarában hospitáló német lovagokat, angol hercegeket, az elűzött Orseolo dogé Péter fiát, a cluny-i szerzeteseket vagy Beszprém Ottó lengyel herceget. Királyi módon ajándékozhatta meg a különböző nemzetiségű vendégeket, kiknek nem lekötelezettjük, hanem uruk és királyuk maradt. En azt hiszem, hogy ezeknek a más és más országokból jövő idegen vendégeknek a befolyására és a befolyás kölcsönös ellensúlyozására vonatkozik az „Intelmek" VI. fejezete, midőn ezt mondja fiának: „Különb, különb részekből és tartományokból jönnek vendégek, külön-külön nyelveket és szokásokat és különb-különb tanulságokat és fegyvereket hoznak magukkal, mik mindenek a királyi udvart ékesítik és felmagasztalják és megfélemlítik a kívülről valóknak magahittségüket, mert egynyelvű és egyszokású ország gyenge és romlandó." Tudta, hogy nemzete függetlenségét, önállóságát nem veszélyezteti, ha az állandó letelepedéshez szükséges, nyugaton bevált, frank eredetű vármegyei rendszert nálunk is meghonosítja; tudta, hogy ő a magyar úr és király, népének apostoli térítője, hogy a keresztény hit felvételével nem veszélyezteti országának függetlenségét, ha csupán egyháziakban és csak az egyetemes katolikus egyház fejének a pápának a vallási vezetését ismerve el, önálló magyar nemzeti egyházat alapít, függetlenül minden keleti patriárcha vagy német érsek hatalmától és befolyásától. Tudta azt, mint erős jellem és hatalmas király, hogy neki munkatársakra és nem szolgákra van szüksége, mert a szolgák az uralkodó életét talán könnyebbé, de a nemzet életét nehezebbé teszik, s az ország jövőjének sírját ássák. Ezért mondja az Intelmek IV. fejezetében a főemberekről és vitézekről: „Ök Te neked vitézkedjenek, ne szolgáljanak." Az államvezetés tudományában való mély bölcsesség nyilvánul meg az Intelmek V. fejezetében.: „Szeressed az igaz ítéletet", — „a béketűrő királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig kegyetlenkednek." Későbbi korok törpe nagyságai sokszor kevéssé fogadták meg ezt a