Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sinka István : Magyarország Árpádkori fő- és székvárosa Esztergom

MagyaeoüSEág Áepád-kocí fő- és székvátosa fzsztevQom. Irta : Dr. Sinka István oki. középiskolai tanár. A Duna szintje fölött mintegy hetven méter magasan emelkedő esztergomi várhegy, néhol sziklás oldalaival és hegyfokával, már a természeti adottságánál fogva is külön rendeltetéssel, főkép hadászati jelentőséggel birt. Közvetlen a Duna vonalából kiemelkedő, külön álló hegycsúcsról egyformán nyilik kilátás a Kisalföld Esztergomig lenyúló síkságaira, a Garam széles völgyére és a hegy alatt kanyargó hatalmas folyamra. Az esztergomi várhegy e kedvező fekvését már a rómaiak is felismeiték és a Pannónia Superior egyik fontos erődjévé építették ki, a Duna túlsó partján lakó kvádok ellen (Salva Mansio). Az erődítményt és a védelme alatt lévő települést a népvándorlás négyszáz éven át tartó küzdelmei nem pusztították el teljesen. A frankok uralma alatt, mint az Ostmark legkeletibb megyéjének (Ostergau) határvára és német telepe (Osterringun — keleti vár) nemcsak hadászati, hanem kereskedelmi szempontból is jelentőséggel birt. Sőt a szlávok idejében kerületi központ, a zsupánok székhelye is volt (Osztrihom). Esztergom jól védhető volt úgy a Pilis-hegység, mint a széles Duna felől. A város fekvését kereskedelmi szempontból is nagyon előnyössé tette a Duna szomszédsága, mert a nagy folyam hátán árúkkal megrakott hajók úszhattak le Regensburg bajor főváros irányából, másrészt pedig sóhajókat, esetleg más teherhajókat is lehetett fölvontatni a Maros és Tisza alsó folyásán át, Erdély és Belgrád felől. , A félkörben húzódó hegyek és a Duna által védett Esztergom helyzete az Árpád-kor elején kétségtelenül kedvezőbb volt, mint Budáé, mely azidőben a csaknem teljesen lakatlan és nehezen járható, homokos Alföld mellett feküdt. Buda csak később, az Alföld benépesülése után, a XII. század végétől kezdve szerzi meg gazdasági jelentőségét és épül ki az ország fővárosává. Tehát nem a véletlennek, hanem a földrajzi és hadászati adottságok felismerésének tulajdonithatjuk, hogy a kiválóan harcias és úgy látszik sztratégiai érzékkel is rendelkező magyar fejedelem, Gyésza, Esztergomot (Esztrigunt) választotta védelmi és politikai okokból székhelyéül. Az Árpáddal kezdődő egyeduralom gyöngülése után Gyésza a kereszténységen alapuló monarchia megalapozására törekedett. Arra is gondolt azonban, hogy az ő halála után a nagybátyjának fia, a seniorátus jogán, meg fogja kísérelni a magyar fejedelmi trón elfogla1