Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sinka István : Magyarország Árpádkori fő- és székvárosa Esztergom

Esztergom Árpádkori fő- és székváros. 19 tizenkét ökör, ezer darab kenyér és tizenkét hordó bor fogyott el.

1 A várszolgálathoz tartozó iparosok pedig egyszerű háziipari készítményekkel látták el az udvart. III. Béla uralkodása alatt a fényes udvartartás szükségleteit a régi rendszer szerinti szolgáltatások már nem elégítették ki. Ezekből csak azok maradhattak [meg, amelyek a változott viszonyok mellett is beilleszthetők voltak az udvartartásba. Az ipari készítményeket is a királyi székhelyen lakó, külföldről betelepült iparosoktól és kereskedőktől szerezték be az udvar számára. Az udvari szolgálatra berendelt, egymást felváltó cselédség helyébe pedig állandó személyzet került. Az ország minden részéből összegyűjtött terményeket őrző és gondozó, később pénzügyi teendőket is végző tárnokokat, továbbá a lovászokat, pohárnokokat, ételhordókat az udvarnokok közül kiemelik, és szolgálatuk szerint csoportosítják őket. Elükre III. Béla korában, francia szokás szerint, „magister" címet viselő udvari főtisztek kerülnek, mint a királyi tárnokok mestere (magister tavarnicorum vagy cubiculariorum), a királyi pohárnokok mestere (magister buchariorum vagy pincernariorum), a királyi lovászmester (magister agazonum) és a tálnokmester vagy főasztalnok (magister dapiferorum). Fényes ünnepségek alkalmával ezek is szolgálatot teljesítettek.

2 Újítást hozott be III. Béla a királyi bíráskodás terén is. Uralkodása első éveiben, a hagyományokhoz ragaszkodva, még ő is betartotta a régi szokást és évenkint nagy kísérettel kereste fel a várispánságokat, hogy ott a hozzáfordulók panaszait meghallgatva, ügyeikben ítéletet hozzon. Ezen ő most az ügyek elintézésének központosítása által változtatott. A kancellária szervezeteinek kifejlesztése és az írásbeliség kötelezővé tétele mindjobban rászoktatta az embereket arra, hogy a királyt nem kell a saját ispánságuk területén bevárniok, hanem legjobb, ha székhelyén, Esztergomban, keresik fel. így történt, hogy egy vasárnap Széna (Scena) ispán esztergomi palotájának udvarában, Dénes bácsi, Gál erdélyi-fehérvári, Kornél győri ispánok és más urak társaságában egy tölgyfa alatt ülve hallgatta meg Béla király a Farkas nádorispán által eléje vezetett Kaba (Caba) földesúr kérését, akinek gyermeke nem lévén, minden vagyonát a pannonhalmi apátságnak akarta hagyni, az életfogytiglani haszonélvezet fenntartása mellett. A király, a jelenlévő urak beleegyezésével, a kérelemhez hozzájárult. Meghagyta azonban Pál prépost, királyi jegyzőnek, hogy ezt az intézkedését foglalja írásba és a királyi pecséttel is erősítse meg.

3 Szükségesnek találta ugyanis III. Béla, hogy minden olyan ügyet irásba foglaljanak, amelyet királyi felsége jelenlétében tárgyaltak. Mert, mint említi, a tapasztalás meggyőzte, hogy az emberi természet gyöngesége következtében a megtörtént dolgok emlékét idő folytán 1 Fejér : Cod. Dipl. IV. I. 26. 1. 2 Dr. Erdélyi László : Magyar művelődéstörténet. I. 487. 1. 3 Wencel: Árpád-kori új okmánytár. I. 68—89. 1. — ... Aderat cum pluribus Regni principibus, „quando Rex, Bela (nempe III.) in die dominico in domo Scene Comitis sub qaadam quercu sedens" . . . donationem cujusdam Caba, Abbatiae s. Martini s. Montis Pannoniae factam, confirmavit. (Knauz: Mon. I. 124. 1.; Fejér: Cod. Dipl. II 203. I.) 2*