Esztergom Évlapjai 1936

ÉRTEKEZÉSEK - Dr. Sinka István : Magyarország Árpádkori fő- és székvárosa Esztergom

12 Dr. Sinka István úgy hogy a király és az érsek is csak az utolsó percben menekültek meg a biztos haláltól. A király kegyetlenül megbüntette őt árulásáért. Kezeit és lábait négy lóhoz kötötték, és ezek négyfelé szakították.

1 II. vagy vak Bélát 1131-ben április 28-án koronázták meg királynak, de az ország ügyeit tulajdonképpen neje, Ilona, I. Uros szerb nagyfejedelem leánya és ennek testvérbátyja, az erélyes Belus bán vezette. Béla királyunk is többnyire Esztergomban tartózkodott és az országos ügyeket tárgyaló tanácskozásokat itt tartotta. így az esztergomi szigeten lévő Szent Mária egyház apácáinak zárdájában tartotta II. Béla király az 1136. évi tanácskozást Felicián esztergomi érsek elnöklete alatt, .amelynek határozatából László fiának a boszniai hercegséget engedte át. A tanácskozáson a többi püspökök és a nádorispán is jelen voltak. Ebben az oklevélben van először említés téve a szigeti apácákról.

2 A szerencsétlen sorsban élt édesatyja, Ál mos herceg holttestét Béla hazahozatta Görögországból és 1137. szeptemberében a fehérvári székesegyházban temettette el. Pontosan egy év múlva (1138. szept.) adta ki II. Béla terjedelmes adománylevelét, amelyben az atyja által megkezdett dömösi prépostság, illetve monostor felépítését teljesen befejezteti és bőséges adományokkal látja el.

3 A rendet fenntartó közigazgatás és a bíráskodás ez időben már nem a nádorhoz, hanem az udvarbiróhoz (comes curialis regis) tartozott, mely tisztségből később a királyi udvari birói méltóság (judex curie regie, országbíró) fejlődött ki. A királynénak is volt ilyen udvari bírája. II. Gyécsa uralkodása alatt vonultak keresztül Magyarországon a kereszteshadaikkal III. Konrád német császár és VII. Lajos francia király. Az első átvonulás, az egyházak és monostorok sarcolása miatt, nem valami jó emléket hagyott hátra. Majd „Lajos, a frankok jeles királya következett a császár után — írja Márk képes krónikája — és Gyécsa királytól nagy tisztességgel fogadtatott. Egy ideig időzött is nála, komasági viszonyba lépett vele, midőn elment, sok ajándékokkal lőn elhalmozva és seregét az ország minden megterheltetése nélkül vezette át Görögországba." 4 1 „Erat tunc Hungarus quidam, sermonis Bohemignarus, Solthum vocabant, depravata mente hominem, cum in utrisque castris libere versaretur, Stephanum Regem, Uladislaumque mutua suspitione implevit, quasi per simulationem colloquii altér alterum circumvenire . . . cogitaret . . . Nisi archiepiscopus Laurentius cum rege citius aufugisset, nec ipse periculum mortis evassisset. . . Comprehensus inter alios impostor, qui in fraudem Hungaros Bohemosque illaque averat, atque vinctus ad Regem Strigonium perductus est, ubi quatquor equis ad singulas manus pedesque alligatis, in quatquor partes illum distrahendum, dilacerandumque tradidit." (Dubravius : Hist. Boh. I., p. 280. Knauz: Mon. I. 79. 1.) 2 „Rex Bela (II.) inclitus in conventu Slrigoniensi, ubi filio suo Ladislao communi regni consilio Boznensem Ducatum dedit, in insula Abbatiae monialium, ubi ecclesia s. Mariae" Archiepiscopo Feliciano praesidente, et ceteris episcopis praesentibus et curiali comite Francello facultatem disponendi de rebus suis comiti Martino concedit. (Fejér: Cod. dipl. II. 88, Knauz: Mon. I. 87. 1.) 3 Rex Bela secundus „providenter et satis prudenter interius et exterius ordinavit ecclesiam Dymisiensem, quia páter suus recolende memorie Almus dux eam inordi" natam derelinguerat." Knauz : Mon. I. 88. 1. 4 Marci: Cronica. Cap. 71.