Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Sinka Ferenc Pál: Katona István történetíró esztergomi emlékei

6 Sinka Eerenc Pál f Bécsbe, hanem az udvar figyelmét is a kiváló férfiúra ráterelni akarta, akit ő akkor már esztergomi kanonokká való kineveztetésre terjesztett fel. Katona István azonban e kitüntetés elől, mely ránézve szűkös helyzetében anyagi előnyt is jelentett volna, szerényen kitért. Személyesen ment el a császári kancelláriába és megakadályozta kineveztetését. Ennek okát később egy barátjához^ intézett levelében azzal adja, hogy sorsával a kanonoki stallum nélkül is meg van elégedve, mert annak kötelmei őt csak a köznek szentelt történetírói munkásságában akadályoznák meg. Tulajdonképen pedig mélységes önérzete tartotta őt vissza elfogadni a kegyet oly ember kezéből, aki a kiváló tudóst kedves kathedrájától távolította el csupán azért, mert igaz magyar és hithű jezsuita volt. Esztergomban, csekély nyugdíjából éldegélve, teljes nyugalommal élhetett volna történetírói hivatásának, mely homloka köré a halhatatlanság babérját fűzé. Kedvére írogathatott, búvárkodhatott, utazgathatott és gyűjtögethette a különböző levéltárakból és fóliánsokból az anyagot hatalmas művéhez, a „História critica Regum Hungariae"hez, melynek negyvenegy kötete közül tizenkilencet, tehát csaknem a felét Esztergomban, az itt töltött hat év alatt írta meg. A tizenkilenc kötet közül tizenkét kötet könyv a Vegyesházbeli királyok korát öleli fel, hét kötet pedig a Habsburg-házbeli királyok korára esik. Azontúl a nagy munkából még tizenhat kötet jelent meg, az utolsó befejező kötet 1811-ben. Katona István e nagy munkájával méltón foglal helyet a XVIII. század legnagyobb történetírói között, akiknek sorát Hevenessy Gábor nyitotta meg s utána időrendben Timon Sámuel, Kaprinai István, Bél Mátyás, Pray György és Katona István következtek. Ezek mindnyájan a magyar nemzet történetének örökbecsű forrásait szedték össze és tették közzé, szorgalmas munkájukkal megvetvén alapját a következő század szintetikus történetírásának. Míg azonban Hevenessy és az utána következő írók száz számra megjelent köteteikben a történelem nyers anyagának tömegét halmozták fel, addig Pray György és Katona István az anyagot már megválogatták, és bár kronologikus egymásutánban, de a történeti kritika tollával írják meg műveiket, melyek értékükben minden elődjük munkáit felülmúlják. Katona István „História critica Regum Hungáriáé" latinul írt köteteit, melyeket a „História critica primorum Hungáriáé ducum" vezetett be, az ő idejében épp oly lelkesedéssel és örömmel fogadták, mint száz évvel később a magyar nyelven írt és a millenium alkalmára megjelent Szilágyi Sándor szerkesztette „Magyar Nemzet Történetét." Nem foglalkozom bővebben Katona e nagy történeti munkájának méltatásával, sem nem sorolom fel számos többi kisebb-nagyobb