Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai (Befejező közlemény)

26 Soós Elemér gróf vezérlete alatt, magyar huszárok végezték, akik két különítményben szállották meg a Gete lejtőjét. Támogatásukra a fővezér, Styrum és Thüngen tábornokokkal, két század dragonyost és két zászlóalj gyalogost rendelt. Az egész hadsereg, a Czobor-féle magyar huszárezred kivételével, osztrák és németbirodalmi szövetséges csapatokból állott. A janicsárokból, gyalogságból és lovasságból álló török hadsereg szintén két harcvonalban vonult fel. Balszámya a Strázsahegyig érő sáncolásokkal volt védve. Nagyboldogasszony napját követő hajnalon földig érő köd ereszkedett alá. Ennek leple alatt a török egész seregével, a keresztények üldözése céljából, átkelt a mocsarakon. Reggel, amikor a köd felszállt, a két sereg szemben találta magát. A török azonnal megkezdte a támadást. Csapataik egyrésze a vízen átkelő bajorok balszárnyát támadta meg. A császári sereg a törököket heves puska- és kartácstűz alá vonva, szintén támadólag nyomult előre, a harcvonal közepét áttörve, mire a törökök középhadai meghátráltak és futásnak eredtek. Most a fővezér is átkelt seregével a mocsarakon és teljes erejével vetette magát az ellenségre, mely a Szentléleki-patak völgyén vad futásban menekült. Előzőleg a táborukat felgyújtották ugyan, de az egész harci felszerelésük: harmincnál több ágyú, tizenhat mozsár, százötven lőszerkocsi, negyven zászló, stb. maradt vissza zsákmányul. A zsákmány legnagyobb részét az esztergomi várba vitték fel. A törökök 1500 halottat hagytak hátra; a keresztények vesztesége annak ötödrésze se volt. Lotharingiai Károly hadvezér mindjárt a csatatéren, a bajor választófejedelem sátoránál, ünnepélyes „Te Deum"-ot tartott, mely után táborkarával a vár megtekintésére indult; egy éjjelt itt is töltött. Augusztus 17-én a szövetséges sereg tovább vonult Érsekújvár ostromára, de ez már feleslegessé vált, mert a táthi győzelem után harmadnapra Caprara azt már elfoglalta volt.

1 A mellékelt „Wahre Abbildung der herrlichen Viktória" c- egykorú képen jól láthatjuk, hogy a táthinak nevezett csata Esztergomtól délre, egyrészt a Duna, másrészt az esztergomi hegyek által bekeritelt lapályon folyt le. A Körtvélyes-szigetnél a Dunába ömlő mocsárárok (ma Zsidódi-patak) volt az a hely, ahol a bajor herceg seregével átkelt. A víz folyása azidőben jobbról-balról mocsaras, nádas talajjal volt szegélyezve. A Homoki dombokon táborozó törökök biztonságukat éppen arra fektették. Mig a balszárnyukat, mint említettük, sáncolás által (Retranchement) fedezték, jobb szárnyuk a Dunára - támaszkodott. A kép hátterében Esztergom vára látható, átellenében a párkányi palánk. Égő tábor, menekülő és helytálló törökök, harcrakész és támadó császáriak közvetlen ábrázolása teszi érdekessé a rajzot, mely élénken tükrözteti vissza az akkori harcászati módot és harci egységeket is. A puskapor füstje miatt a képen kevés ágyút látunk- De az egészből kivehető, hogy a csatában a császári hadsereg fölényben volt. 1 Boethius : Kriegshelm. II. 115—139. 1. Mittheilungen des kk. Kriegs-Archivs, Jahrg. 1885. IV. 211—233.