Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai (Befejező közlemény)

18 Soós Elemér CsEtctjgom üát?a és ostüomaí. Irta : néhai Soós Elemér ny. honvédezredes. (Hatodik, befejező közlemény.) VI. A vár védművei a XVI. században. — Esztergom visszavétele 1683-ban és utolsó török ostroma 1685-ben. — A táthi csata. — A kurucok ostroma 1706 ban. — Esztergom vár-város védművei a XVIII. században. Lalla Mohamed nagyvezér Esztergomot 1605-ben újra török uralom alá vonván, ez időtől a várban és a többi erődítményekben mindig tekintélyes őrség volt. Egy 1628-ból való zsoldjegyzék szerinl a várőrség létszáma 1118 ember volt. akikből a felsővárban 147 müsztafhiz (janicsár) és négy lovasszázad (ulufedzsi) volt 421 emberrel. A többiek gyalogosokból, tüzérekből, zsoldosokból állottak, szétosztva a Víztoronyban, Csekerden és Depedelen erődökben és a Rácvárosban. Voltak még révészek is (ilmandzsik) a Dunai átkeléshez. 1630-ban a helyőrség létszáma 1102 ember volt. A várbeli lovasság élelmezés céljából messze elportyázott a Duna túlsó részén, semmit sem törődve a zsitvatoroki békével, melynek XVI. cikkelye akként állapította meg Esztergom birtoklását, hogy a régebben birtokában volt falvak ismét adózói legyenek a töröknek. Minthogy e békepont végrehajtása sok nehézséggel járt, 1605. december havában annak újból való felülvizsgálása vált szükségessé. A vitás 158 faluból 60 falut, melyek Esztergomhoz közelebb estek, a töröknek ítélték oda. De ezáltal korántsem szűnt meg a törökök rablási vágya és portyázása. A magyar falvak zaklatása a török uralom végéig tartott, mint arról számos hadtörténeti műben olvashatunk.

1 A XVI. és XVII. században a lőporos fegyverek használata, hadieszközök alkalmazása, különösen a kőtekéknek vasgolyókkal való kicserélése Esztergom erődítési rendszerében is változást idéztek elő. A messzire hordó lövegeknek célpontul szolgáló magas falak helyett, az áttörő erő és robbantó hatás csökkentése céljából, földgátakat (sáncokat) alkalmaztak. Ezeket a gátakat ott, ahol sziklák nem estek az építés vonalába, faragott kövekkel burkolták be. Az ütegeket sánckosarakkal fedezték és a tüzelés a széles gátakon a „tarajvonal" felett történt. De voltak a várban olyan helyek is, ahol a „gerébfalak"-at mellvédekkel és lövőpadkákkal látták el a „horogpuskák" (Hackenbüchsen) számára. A gátfalakon már „lőrések"-et is alkalmaztak, de azért használatban voltak még a „favédőházak" (Bretteschen) is, mert a lőpor behozatala előtt szokásban volt védőeszközök nem kerül1 Lésd Ehrenreich ezredes naplóját. Ortélius, Istvénffy, Némethy Lajos, Rónai Horváth Jenő és mások műveit.