Esztergom Évlapjai 1934

ÉRTEKEZÉSEK - Soós Elemér: Esztergom vára és ostromai (Befejező közlemény)

Esztergom vára és ostromai. 19 tek ki mindjárt a forgalomból, azok a közelharcban, a gátak megrohamozásánál még mindig jó szolgálatokat tettek. Ezért maradtak meg a szuroköntő-rések is a kapukon, a tornyokon, továbbá a különféle védőerkélyek a házakon és falakon. Vízivárosban a Duna felé nyíló kapu képe is (1543-ból) azt mutatja. A megszélesbedett földgót nem volt mindenütt tömött. Alkalmas helyeken üregeket hagytak, melyek bombamentesen beboltozva a helyőrség, élelmiszerek és fegyverek elhelyezésére szolgáltak. Az esztergomi vár „köröndjei" mind „ordonyozva" voltak; a Dürer Albert erődítési rendszerében felújított „budai körönd" a várnak legerősebb gátműve volt. Ugyanezen rendszerben kiépített „ordonyozott gátmű" volt az úgynevezett „Vizikörönd" is, mielőtt víztartóvá nem lett, amit a még meglévő körönd résein észlelni lehet. Ugyancsak a körönd lábán alkalmazott „pásztázó védművek" szegletes üregeiből a lövészek az előttük fekvő „árok-erét" hathatósan pásztázhatták. Ilyen pásztázó-védmű volt pl. a budai körönd külső oldalán, mely előtt egy külső árok húzódott. A „főárok"-ban azonban feleslegesek voltak ily művek. Újítás csupán az ú. n. „körjárda vagy őrjárat" (Rondenweg) volt, a „lejtfal" védőfolyosója mögött, mely a lövészek közlekedésére is szolgált (lásd a szelvényrajzot). Az árok megközelítésének megnehezítése céljából, Esztergomban már elég jókor, a kirohanó osztagok számára egy, az eilenlejt elébe rakott „előgátvédművet" helyeztek el, melynek padkázott belső oldalán a „fedett út" volt. Egy sor „cölöpzet" zárta le az elővédgátmű „koronáját" az „előtér" felé. Az állandó erődítésnek ezek voltak a jellegzetes védművei. De voltak még a hullámos terephez alkalmazkodó „futólagos sáncolások" is, pl. Pálffy Miklós külső sáncainál. A lőpor használatával kapcsolatos ilyféle erődítések már Vitéz János nagyváradi püspöksége idejében is megvoltak az ottani várnál (1465). Esztergom legrégibb művártervrajza 1664-ből való és azt Montecuccoli Raymund tábornagy iratai között találták meg. Ezen vázlatrajzon látjuk, hogy az ő idejében a várat Szents;yörgymező felől palánkolások által erősített előgát vette körül, mely hat helyen félköríves, kimagasló „térfokok"-kal volt ellátva az ütegek számára (ütegállások). Ez a „sánc"-nak nevezett külerődítmény magába foglalta a fedettutat is ; egy lapos körívvel csatolódott az árokhoz és folytatódott kétoldalt, „erődvédmű" (Enveloppe) formájában, egészen a Dunáig. Már a később keletkezett „vársík"-ba esik a külső második „sáncőv", mely a vár keleti oldalán kezdődött és „ékerőd" alakításban (Flesche) kikéEsiterfom vái-ánatizelvenye i^OO^i?.