Esztergom Évlapjai 1933

Sinka Ferenc Pál: A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál

A török félhold magyarországi uralma és hanyatlása Esztergomnál. 87 tüntette föl és ügyes érveléssel döntötte halomra a bécsi miniszterek ellenvetéseit. Montecuccoli hajlandónak is mutatkozott a háború megindítására, ha erre felhatalmazást kap. A pápa pénzbeli támogatást igért. Mindezek dacára Lipót császár arra most még nem vállalkozott; a lengyellel való szövetség sem sikerült. Hasonló nagy tevékenységet fejtett ki Buonvisi a magyar ügyek bécsi udvari tárgyalásánál is. Rábeszélte a császárt az országgyűlésnek Sopronba való összehívására, amit eddig főkép a protestánsok követelései tartottak vissza. E tekintetben is folyton mérsékletre intette a bécsi udvart. Helytelenítette a protestánsok üldözését, mert az csak a töröknek való behódolásra vezet „anélkül, hogy őket az igaz hitre visszatéríthetnék: a katolikusokat prédául vetjük a töröknek és a kereszténység védfalát romboljuk le." Állást foglalt a nádorválasztás mellett is. Erre való tekintetből az esztergomi érseket a nádor helyettesítésére kitalált „helytartói" állásról való lemondásra birta. A többi sérelmek orvoslása által is a magyarok megbékítését javasolta ; mert ez a „nyilt seb" tartja vissza a német fejedelmeket is a szövetségtől. Kollonich Lipótnak is ajánlotta, hogy mondjon le a kamaraelnökségről, nehogy „nyakasságával fokozza a gyűlöletet, melyet irányában a magyarok táplálnak." Ő beszélte rá a királyt a magyaroktól elkobzott jószágok visszaadására is. Mindezt, természetesen azért tette, hogy a magyar nemzet megnyugtatása és kielégítése által a török elleni háború is lehetővé tétessék. Mindkét cél a nemzet érdekét szolgálta. Hálával gondolunk azok előmozdítójára. De hála illeti meg egyik legnagyobb nádorunkat, gróf Esterházy Pált is, aki birta a király teljes bizalmát és az országgyűlésen a pápai követ tanácsai szerint vitte keresztül a határozatokat. Ennyi siker jutalmául XI. Ince pápa őt még a soproni országgyűléstartama alatt, melyen összes javaslatai keresztül mentek, a bíborral tüntette ki. Lipót király a bíbornoki kalapot Sopronban nyújtotta át neki. Rámutattunk arra, hogy Thökölyt, akinek a háta mögött az erdélyi fejedelem, a francia király és a török porta voltak, a felvidéken elért diadalai után követeléseiben mily önző célok vezették. XI. Ince pápa Thökölyben nem annyira a protestantizmus bajnokát nézte, mint inkább az izlám szövetségesét és a török elleni háború egyik akadályát. Éppen ezért törekvéseiben őt elszigetelni igyekezett. A pápai és császári követek összeműködésének első sikere az volt, hogy Sobieski a lengyel zsoldosoknak, francia pénzen, Thököly számára való további toborzását eltiltotta, mert a pápa megneheztelt rá, hogy „támogatásban részesíti a magyarországi eretnekek lázadását, mely a hitetlenek támadását zúdítja Magyarországra, romlást hoz az egész kereszténységre", mint ezen tettét a király a francia követ előtt mentegette. Amidőn 1682. év őszén már biztos hírek érkeztek, hogy a szultán a következő évben nagy hadjáratot indít Magyarország ellen, XI. Ince pápa minden erejét megfeszítette, hogy az osztrák császárt és lengyel királyt szövetség kötésére, hadaik fölszerelésére és háború indítására bírja. Sobieski a szövetség megkötése tárgyában az 1683. év január 27-ére összehívott lengyel országgyűlésben tett előterjesztést. A pápa